Megerkeztunk

Megérkeztünk! Az idefelé út elég eseménydús volt, megpróbálok röviden beszámolni róla:MALÉV géppel repültünk Bangkokig Budapestről. A repülő tele volt, ráadásul nem magyarokkal, hanem ázsiaiakkal, azokból is a rosszabbik fajtával. Koszosak, büdösek voltak... A jegyeinket meg úgy adták, hogy kettő egymás mellett, de a harmadik igaz, hogy ugyanabban a sorban, de középső hármas ülésnél, ráadásul középen. A gyerekek ezt az első 10 órát remekül bírták, szinte végigaludták az utat. Tomit egyedi módon fektettük le, mikor már nagyon elzsibbadtunk a tartásában: lehajtottuk a kisasztalokat, amiken enni szoktak az utasok, ráterítettünk takarót, pulóvert, és azon aludt Tamás. Kissé balkáni körülmények voltak, a stewardessek hozzáállása is nagyon "magyaros" volt, alig mosoly, fásult arcok. Bangkokban volt 3 óránk, ezalatt kicsit körbesétáltunk a reptéren. Mindenki ezerrel mosolygott, a gyerkőcöknek úgy örültek, mintha legalábbis a királyi családot látnák. A Bangkok-Sydney járaton döbbentünk rá, hogy bizony a magyar légitársaságnak lenne mit behozni a többihez képest. British-el mentünk, itt először is a legelső sorban kaptunk helyet, ahol előttünk fal volt, amire fel tudtuk támasztani a lábunkat. Ráadásul itt is volt egy nagy, lehajtható asztalka, aminek az volt a rendeltetése, hogy rátéve egy babaszéket, a csecsemőket ebben lehetett altatni, etetni, nem kellett, hogy végig a kezünkben legyen Tomi. Timi kapott külön gyerekmenüt, amit elsőnek hoztak ki. Mindenkinek különbejáratú monitora volt, érintőképernyővel, hatalmas film választékkal. (MALÉV gépen két filmet vetítettek, mindkettő valami nyolcvanas évekbeli ócskaság) Én pl. megnéztem Edit Piaf filmjét, amit mostanság vetítettek a mozikban... Egyszóval zongorázni lehetett volna a különbséget. Sydney-ben alig egy óránk volt arra, hogy felvegyük a bőröndöket, átmenjünk az ellenőrzésen, vízumpecsételésen, és becsekkoljunk a Brisbane-i járatra. Nem is volt semmi gond, csak mikor megérkeztünk, derült ki, hogy lekéstük az eredeti járatunkat, és a 10 perccel később indulóra irányítottak át minket. Mi ebből semmit nem vettünk észre, egyedül az értünk jövő Johnnak kellett egy másik kaputól odajönni, ahol végülis kijöttünk. Az út második felében Tomtom nagyon nyűgös volt, Sydney-Brisbane utat végigüvöltötte, akkor aludt csak el, mikor megkezdte a gép az ereszkedést. Timi meg nem volt hajlandó Bangkoktól Sydney-ig egy szemet sem aludni, így Ő meg az utolsó etapban bekómázott, úgy elaludt, hogy nagyon nehezen bírtuk csak felkelteni. John kihozta barátját is a reptérre, hogy két kocsival jöjjünk a házhoz, elférjen a sok csomagunk. Ami nem is volt sok, Bangkokban a british irodájában, ahol megkaptuk az utolsó repülőre a jegyeket, a kedves hölgyike igencsak meglepődött, hogy négyünknek összesen két bőröndje van.Nos, így telt el a 25 órás utunk. a végére mi is igencsak elfáradtunk, de az első napunkon nem maradhatott ki a tengerpart. El is vittek minket, Géza meg mártózott az egyelőre még elég hideg vízben.