Hogyan tanulhatsz meg angolul egy nap alatt?

A pozitív gondolkodást igyekszem kivetíteni az élet minden területére. Korábbi bejegyzésemben már írtam róla, mennyire nehézkesen tanulom az angolt, nem tudok/merek megszólalni sokszor, és biza magától nem tanulódik meg a nyelv.
Bár voltak néha jobb villantásaim, de többnyire társaságban meg sem szólaltam, nehogy valami butaságot mondjak. Így volt persze ez Timi osztálytársának a szülinapján is, a remek lehetőség ott lett volna, hogy haverkodjak, de mivel eleve az alaptermészetem sem egy közvetlen, egyből barátkozós típus, így kihagytam. Utólag mérges is voltam magamra miatta.
Aztán a másik posztban említett film hatására úgy döntöttem, hogy én bizony TUDOK angolul. Nem tökéletesen, szegényes a szókincsem, és a nyelvtanban sem állok a helyzet magaslatán, tehát biztosan mondok vicceseket, de mindent el tudtam eddig is intézni, amit muszáj volt, mostantól miért is ne próbáljak meg olyan dolgokban is használni a nyelvet, mikor nem muszáj? Az elhatározást tett követte, Timi sportnapján már direkt kényszeríttettem magam, hogy odamenjek a többi anyukákhoz, kérdezgessem őket, megpróbáljak csevegni, csak úgy, mintha odahaza tenném. S láss csodát, kiderült, hogy megértik, amit makogok, nem harapja le senki a fejem, nem nevetnek ki, és ha hülye igeidőt használok, akkor is megértik, amit mondani akarok. Remek. Mégis tudok angolul. A következő nap telefonon kellett intéznem valamit, és magam is meglepődtem magamon, hogy folyékonyan, lazán, görcsöktől mentesen bírtam beszélni. Tegnap Timi kis osztálytársnőjénél voltunk vendégségbe. A két csajszi már két hete kitalálta, hogy meglátogatják egymást, már csak nekünk, anyukáknak kellett leegyeztetni, hogy mikor. És nem mondom, hogy nem izgultam, hogy mi lesz, hisz itt már valóban nem vonulhatok a sarokba csöndben, hogy csak figyelek, miről beszélgetnek a többiek. De mivel biztosítottam magam arról, hogy tudok angolul, így magabiztosan kérdezgettem, beszélgettem Rachel-el, míg a gyerekek játszottak. Sok mindent megtudtunk egymásról, és még pletyiztünk is az osztály hírhedt rosszaságáról. (Az a kisfiú valami félelmetes, minden nap megver valakit az osztályból, szerencsére többnyire csak fiúkat. Tegnap már haza is küldték az anyukájával, hogy akkor jöhet ismét, ha bír viselkedni.) És nem állítom, hogy hibátlan angolsággal, választékos szavakkal történt mindez a részemről, de egyáltalán nem voltam kínban, és ismét megveregettem a saját vállam: TUDOK angolul.

Ha a címben írt kérdést olvasva felcsillant a szemed, el kell keserítselek: természetesen egy nap alatt nem lehet megtanulni angolul. De csupán elhatározás kérdése, hogy azt a tudást, amivel rendelkezel, miként mered használni a gyakorlatban is.