Az angol és én

Sokan kérdezték (CsZsM, nem ér röhögni!), hogy mennyit fejlődött az angolom az egy év alatt. Nos ez nehéz téma, mert számos hátráltató tényezőm van (és ezek remek kifogások a lustaságom fedezésére). Szóval nem járok angol nyelvi környezetbe, nem dolgozom, ez egy nagyon nagy hátrány. Itthon nézek tv-t, ezzel ragad rám, és igazából a múlt hétvégén egy picit meg is lepődtem magamon, hogy milyen sok ragadt, mert itt voltak Géza osztálytársai, és meglepően jól elbeszélgettem velük a kezdeti gátlásaimat ledobva. Ugyanis akármilyen hihetetlen, de tele vagyok gátlásokkal, a legegyszerűbb mondaton is képes vagyok fél órát rágódni, hogy milyen alakot használjak, és nem-e lenne jobb, a másik szó helyette, és ez a szórend nem is jó, stb. Beszédben is szóról-szóra akarok minden lefordítani magyarból, ami néha hülyeség, mert az angolban olyan egyszerűen és pontosan ki tudja magát fejezni az ember… Én meg szeretnék olyan választékos lenni, mint a magyarban, csak ez nem működik, főleg nem ezen a szinten, ahol én állok.
Szóval ha csak hallgatni és megérteni kell, akkor abban azt hiszem elég jó vagyok, de hiába, mert megszólalni nagyon utálok. Alapjáraton sem vagyok egy nagy dumaláda, nekem odahaza sem ment az, hogy a szomszédokkal beszédbe elegyedjek, vagy a játszón mindenkivel csacsogjak, aki csak oda téved. De annyi rutinom már lett az egy év alatt, hogy bele merek szólni a telefonba, és a boltban sincsenek gátlásaim, ha valamit kérni/kérdezni kell. Ha egy filmet nézek, akkor már nem csak sejtem, de pontosan értem, miről van szó benne, habár nem szóról-szóra, de már élvezhető számomra egy mozizás (persze film és film közt is van különbség, egy amerikai szlenggel telerakott, hadarós film közt, és mondjuk a Mátrix klasszikus, érthető angolja közt ég és föld. A Dr House orvosi szakszavakkal teletűzdelt párbeszédeit pl. egyáltalán nem értem, nem is szeretem itt nézni, de egy jó krimit már bármikor végigizgulok). :)

A jogsimat úgy intéztem, hogy nem segített Géza (mivel ott sem volt), így azt is nyugodt szívvel mondhatom, hogy egyszerűbb hivatalos ügyeket is el tudok intézni. De összességében elmondható, hogy egy év alatt sokkal, de sokkal látványosabbat lehet fejlődni, ha valaki angol nyelvi környezetben van egész nap, ha sok (nem magyar) barátja van, és a tetejében szorgalmas, és olvas itteni újságokat, angol nyelvű könyveket.
Szóval én nagyon nem vagyok jó példa, annál inkább a Géza, aki valóban sokat fejlődött, magabiztosan és kapásból válaszol, ha kérdezik (bár a he-t és she-t állandóan keveri, nem értem miért), de a szavakat egyszer megnézi a szótárban, és megragad benne, nekem vagy négyszer vissza kell néznem, hogy végleg megragadjon, és ha sokáig nem használom, ki is megy a fejemből… Úgyhogy aki nem görcsösen áll hozzá (mint én), annak könnyen fog menni (mint Gézának). :)