Elsőre!

Ma elmentem gyakorlati tesztre vezetésből. Az elméleti tesztet három hete megcsináltam, azt sikerült szerényen 100%-osra megírni. Egyébként egyáltalán nem találtam nehéznek, a neten található kérdések voltak a tesztben is, szóról-szóra ugyanazok, még a képek is! Úgyhogy aki sokat gyakorolja (ahogy én is tettem), annak nem kell izgulni, szinte garantáltan sikerül.
A vezetéstől azért jobban tartottam, hiába van jogsim, és hiába vezetgetek itt is már egy éve. Ismerősök élményeit vettem alapul, hogy nem olyan egyszerű a vizsga, illetve nagyon szőröznek a vizsgáztatók. Én fizettem két órát egy oktatónál, hogy elmondja a trükköket, elvigyen a vizsgaközponthoz, hogy milyen útvonalak vannak, mire kell odafigyelni. Vizsgázni is az Ő autójával mentem, nem a sajátunkkal (így látja a vizsgáztató is, hogy komolyan veszem a dolgot). A vizsga előtt egy órával eljött az oktató értem (aki egy öreg skót bácsi, a ropogós „R”-jeiről jöttem rá, hogy nem idevalósi). Szóval elmentünk még egy utolsó gyakorlásra, aztán irány a vizsga helyszíne. Mikor kijött a vizsgáztató megkönnyebbültem, mert előtte már mondta az oktatóm, hogy egy van, aki nagyon szőrözős, a többivel nincs gond. Én azt kaptam ki, aki állandóan vicceskedik (csak épp humora nincs). Na engem ez nem zavart, meg az sem, hogy a vicceinek kb a felét értettem, én nevettem mindenen, mintha belőttem volna magam. Meg mondtam, hogy ideges vagyok, de ez mondjuk látszott is… Ő meg tök kedves volt velem, mondta, hogy nyugi, ne idegeskedjek, még a kamionsofőrök is izgulnak, akik aztán sok ezer kilométert levezetnek, és úgy vizsgáznak. Fél órás volt a vizsga, de nagyon hamar eltelt. Azon kívül, hogy egyenesen kellett mennem erre-arra, volt egy tolatás egyenesen hátra a járdával párhuzamosan, meg egy kézifékes emelkedős elindulás (ami egy kicsit vicces automata váltós autóval, semmi nehézség nincs benne szerintem). Volt egy olyan zóna, ami iskola előtt ment, de csak a kijelölt időpontokban kell lassabban menni. Itt trükkös voltam, megkérdeztem, hogy hány óra is van? Hogy lássa, hogy figyelem a táblát, mert valójában jól tudtam, hogy még nincs fél három, amikortól csak negyvennel lehet ott közlekedni… :)
Más külön produkciót nem kért, pedig tartottam tőle, hogy tolatva kell parkolnom, amit gyakoroltam külön a Gézával még délelőtt. Ugyanis nem vagyok a parkolás nagymestere, mit szépítsem (szőke nő a kormánynál! Kész rémálom!) Úgyhogy összességében vagy kevesebbet várt egy szőke nőtől, vagy valóban elég ügyes vagyok, de megdicsért a végén, egyedül az volt a baja, hogy görcsösen fogtam a kormányt. Na ennek is megvolt az oka: a délelőtti gyakorlásnál kb, ezerszer hallottam Gézától, hogy ne fogjam keresztbe a kormányt, és ne is engedjem el, mikor kanyarodás után egyenesbe megy az autó. Úgyhogy valóban görcsösen figyeltem, nehogy egykezezzek, vagy keresztbe fogjak, vagy elengedjem. A lényeg, hogy sikerült, visszaérve a transport office-ba azonnal lefotóztak (elég hirtelen, úgyhogy az az idült vigyor van a képemen, ami még a sikeres vizsgának köszönhető), és meg is kaptam a kis kártyácskát. Elvileg nem kellett volna megszerezni, hisz diákvízummal használhatom a saját jogsimat. De ez nem csak jogosítvány, hanem teljes értékű személyazonosságot igazoló dokumentum, amit mindenhol elfogadnak és kérnek is. Ami szomorú, hogy hiába van magyar jogsim, itt ez nem számít, csak annyiban, hogy rögtön a teljes értékű jogsit kaphatom meg, nem csak a tanulót, de ha már osztrák jogosítvánnyal jön ide valaki, már azt is csont nélkül becserélik ittenire…
Ja és a fordítást nem fogadták el, amit az otthoni hivatalos fordítóiroda csinált, itteni fordítást kellett vinni.
Hát ez az ausztrál jogosítványom megszerzésének igaz története…