Véget ért a móka mára, zárul KaFa mókatára...

…de ha tetszett, nemsokára…
reméljük lesz „nemsokára”! Elmentek, itt hagyott minket a Vasziljevics-család, mi meg szomorúan visszatérünk a régi kerékvágásba. Timi ismét oviban, Géza suliban, én idehaza. Annak örülök, hogy egy csomó új élményt mutattunk nekik, és külön büszke vagyok rá, hogy Ágival megszerettettem a vegemite-os pirítóst, és megtanítottam buggy-boardozni! Ez a két hét nagyon jó volt arra is, hogy egy kicsit az ő szemükkel is lássuk a helyet, ahol élünk. Mert az ember hajlamos beleszokni a jóba nagyon könnyen, és elsiklik a szeme azok fölött a dolgok fölött, amikre egy újonnan érkező rácsodálkozik. És velük együtt mi is újra rácsodálkoztunk, hogy de jó is itt élni! Bár sokszor eszembe jut a Joe Black c. filmből az a jelenet, mikor haldoklik a jamaikai asszony, és azt mondja, hogy ha az Ő szigetén nyaralsz, akkor nem égsz vörösre, csak szépen lebarnulsz, és nem csipkednek agyon a szúnyogok, de ha sokáig maradsz, akkor ez mind megtörténik. Úgyhogy az ilyen helyeken ne maradj sokáig, csak gyűjts össze pár szép képet, és azt vidd magaddal. Én egy éve élek itt, és még nem égtem le, és a szúnyogok sem csíptek össze. Átvitt értelemben sem. De millió szép képem van, így ha bármi történik, azok örökre velem maradnak, így már régesrég megérte belevágni ebbe a nagy kalandba.
Egyébként iskolai szünet van most, de Timinek elég spéci ovija van, az ilyen szünetekben is nyitva vannak. Ez az ovi mindenben ilyen speciális, itteni ismerősök mesélik, hogy sehol nem lehet így vinni a gyereket, hogy heti háromszor fél napokat (9-től fél 3-ig) és helyi viszonylatban jó áron. És ha nem megy a gyerek, akkor nem kell fizetni, ha előtte való nap szólsz. Ez is teljesen egyedi, az itteni ovikban fizetni kell, mint a katonatiszt, ha ott van a gyerek, ha nincs, akkor is… Sajnos az ovit bezárják az év végén, úgyhogy Tomi már nem mehet ide. De egyelőre nem is akarom még beíratni sehová… Majd talán jövőre nézek valamit neki, ha látom rajta, hogy szüksége van a szocializálódásra.
Géza sulijáról mindig csak kutyafuttában írok, pedig sokan kérdeznek róla. Most már nem hagyom addig békén, amíg nem ír valamit, mert az nem lenne túl hiteles, ha én számolnék be a benti napjairól… :) Vasárnap viszont nálunk tartjuk meg az egyik osztálytársának a szülinapját (sri lankai srác), úgyhogy az osztálytársakról én is tudok majd írni pár szót!
Egyébként meg itt a nyár, süt a nap ezerrel, már használtuk párszor a medencét is, bár még elég sportos a vize (20-21C ), de a gyerekek imádják. És el sem hiszem, hogy pár nap múlva lesz egy éves évfordulója a landolásunknak. Egy éve élünk fejjel lefelé!