Panna emlékére

Elnézést kérek mindenkitől, ez a bejegyzés nem lesz szórakoztató, nem Ausztráliáról, nem rólunk szól. Egy kislánynak állítok itt emléket, aki a héten költözött az angyalok közé, aki nem érhette meg a második születésnapját. Pirikém, Miki! Nincsenek szavak, nincs vigasz, csak fájdalom. Veletek vagyunk, és bízunk benne, hogy ép ésszel túlélitek!Szent Ágoston imája: Ne sírj, mert szeretsz engem...A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig is hívtál. Beszélj velem úgy, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj hozzám ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, kérj, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban. Ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül- csak, mert a szemed, most nem lát? Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves, ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj, azért mert annyira szeretsz engem.