Body-board

Tegnap ismét a tengerpartra mentünk. Mostanra elég melegnek ítéltem én is a vizet ahhoz, hogy én is kipróbáljam Géza kedvencét a buggy (vagy boogie) board-ot (valaki felvilágosíthatna, hogy hogyan kell helyesen leírni). Ez a hasalós deszka, nem kell hozzá különösebb szörftudás, elég derékig érő vízbe belemenni vele, majd elkapni egy hullámot, és a hátán kisiklani. Persze azért van ennek is technikája, nem mindegy hogyan tartjuk a boardot, mikor jön a hullám, és az sem, milyen ütemben kapjuk el a hullám tetejét, hogy még maga előtt toljon, és ne átbukjon felettünk. Gyakoroltam szorgalmasan, lelkesen próbálgattam a különböző technikákat, míg végre kétszer sikerült teljesen a homokba kicsusszanni rajta. Szuper élmény volt, igazán élveztem, bár be kell vallanom, hogy nagyon kimerített a birkózás a hullámokkal. Nem szoktam meg, ez az igazság. Közben meg fél szemmel a partot kémleltem, hogy Géza rendesen felügyel-e a két csimotára, de ezzel nem volt gond, remek babysitter lenne belőle. :) Sajnos épp emiatt fényképes dokumentáció nem készült a produkciómról, mert Tomi teljes figyelmet igényel, rendszeresen bepakol mindent a szájába, és cseppet sem zavarja, hogy az éppen egy törött kagyló, és tiszta homok. Ilyen alkalmakkor gyakorlatilag fél kiló homokot szerintem simán megeszik a gyerek, akárhogy is figyelünk.
Közben Timi fel-felvillantja az angol énektudását, a Jingle bells egyelőre a kedvenc, persze a szöveg néha már hasonlít az eredetire, de főleg halandzsa továbbra is. :) Viszont van egy rész, ahol azt énekeljük, hogy „laughing all the way” (nevetünk egész úton), itt az oviban közbeszúrtak egy „há-há-há”-t is. Na mikor itt tartunk az énekben, akkor Tomi is csatlakozik egy „há-há-há”-val. Tegnap, mikor észrevettük, majd megszakadtunk a nevetéstől. Kipróbáltuk, hogy véletlenül csinálta-e, vagy minket utánzott. És nem véletlen volt, ahányszor mondtuk, hogy „há-há-há”, ő is ugyanúgy ismételte.
Mostanra kezd karácsonyi hangulatom lenni a nyári időjárás ellenére is. Tervezem a karácsonyi vacsit, írom a listát, mit is kell még beszerezni. (magyar henteshez lesz még egy utunk a héten)
Mostanában több Ausztráliában élő, vagy ide készülő ember blogját olvasgattam. Érdekes látni, hogy mennyiféleképpen láthatják az emberek pl. a magyarság kérdését, vagy az itteni dolgokat. Én nem kívánom bírálni mások véleményét, mindenki úgy éli meg ezt a dolgot, ahogy akarja, ahogy neki a legjobb. Csak azt tudom leírni, hogy mi mit gondolunk erről: ha itt maradunk, akkor a gyerekekkel ugyanúgy magyarul fogunk beszélni, ahogy most is, tanítok nekik magyar dalokat, magyar meséket, magyar szokásokat. De nem azért, mert nagy magyart akarok belőlük nevelni, hanem azért, mert az sosem baj, ha minél több nyelvet beszélnek, és tudják, honnan jöttek. Zara blogjában ezt olyan jól megfogalmazta, hogy nem is akarom tovább ragozni. Mi nem fogjuk erőltetni, hogy csak magyar barátaink legyenek, sajnos attól még, hogy magyar, nem biztos, hogy jófej valaki. Sőt… Van egyfajta mentalitás, ami miatt (többek közt) ilyen messzire jöttünk, és amit az itteni magyarok közt is sokan produkálnak.
A másik része a dolognak, mikor az itteni magyarok panaszkodnak. És nem értem. Nehézségek itt is vannak, hát hol nincsenek? Ha valakinek nem jó az angol nyelvtudása, akkor még nehezebb mindent elintézni, akármilyen kedvesek is az ausztrálok, azért magyarul nem fognak megtanulni a kedvünkért. :) Itt is ugyanúgy kell dolgozni, vásárolni, főzni, stb, mint Mo-on, csak éppen a színvonal más. Jobb, élhetőbb ez az ország, de nem Csodaország. Igaz, mi sosem gondoltuk ezt, így nem is csalódtunk. A legnagyobb segítség az, hogy információkat kapunk pl. Poszáéktól, ezúton is hálás köszönet érte! :)
Sokszor eszünkbe jut, hogy van, akinek az ölébe pottyan sokminden, mégsem tud élni a lehetőségeivel, nekünk meg mindenért meg kell küzdenünk, hogy bármink is meglegyen. De talán épp emiatt erősek vagyunk, és nem várunk a sült galambra, hogy a szánkba repüljön, tudjuk, hogy csak magunkra számíthatunk, így nem is ér minket csalódás. Amit elterveztünk, meg is valósítjuk, csak idő kérdése. :) Az erő velünk van! :-D