Ünnepek

Mikor ezeket a sorokat írom, Magyarországon biztosan sok kisgyerek rohan félálomban az ablakhoz, hogy megnézze, mit hozott a Mikulás a csizmájába. Timi ebből most kimarad, mert itt nincs csizmája. Na jóóó, részben ez csak az oka. Itt ugyebár nem jön 6.-án Mikulás, hanem karácsonykor hozza az ajándékot. Timinek elmagyaráztam, hogy karácsonykor Magyarországon a Jézuska hozza az ajándékot, a Mikulás meg úgyis ráér, így besegít neki, Ausztráliában meg Ő hozza. Szerintem jó dumám van… :) Szóval ma nálunk nincs ajándékozás, igazából nem is bánom, a sok csokimiki úgyis mindig a sütikben kötött ki, sosem fogyott el.
A karácsonytól kicsit félek, mert ez lesz az első karácsonyunk, hogy nem látogathatjuk meg a szeretteinket. Gondolkodtunk rajta, hogy küldünk haza csomagot, de lebeszéltek minket róla, egyrészt mert soká érne oda, másrészt ilyenkor karácsonykor sok csomag tűnik el… :( Úgyhogy bocsi mindenkitől, majd ha visszamegyünk, bepótoljuk, ígérem!!! Még mindig nincs karácsonyi hangulatom, pedig Timi az oviban sorra tanulja az angol karácsonyi énekeket, és a kis halandzsa nyelvén énekelgeti is. Azt már megtanulta, hogy ha azt hallja, hogy „christmas”, az a karácsonyt jelenti, úgyhogy mindig belelkesül, ha meghallja ezt a szót a reklámokban, dalokban. :) Jövő kedden meg az oviban karácsonyi buli lesz, kiváncsi leszek, hogy megy itt az ilyen bulizás. Írtak egy listát kajákról, és mindenkinek be kellett írni rá, hogy mit választ, mit fog vinni. Sokat töprengtem, hogy vigyek-e valami magyaros sütit, de végül a gyümölcsnél maradtam, azt nem lehet elrontani, és mindenki szereti. Ki tudja, milyen finnyásak az itteniek…
Amúgy Don (John ausztrál barátja) ismét meglepett minket, valamelyik nap a borsólevest ette vajas kenyérrel… :))) Szerintem nem tudnék olyan kaját csinálni, amihez ne enne vajas kenyeret.