Nálunk az év első napja négy éve dupla ünnep, ugyanis Timi e jeles dátumon született. Eddig mindig úgy ünnepeltük, hogy elhívtuk a nagyszülőket, és csaptunk egy jó kis evés-ivást, beszélgetést, családi mulatozást. Tavaly ilyenkor még nem gondoltam, hogy a következő szülinap már a Föld túlfelén lesz, 30 fokban, távol a családtól.
Sajnos a nagyszülőket ezúttal nem tudtuk elhívni, és mivel az ovis ismerettségek is nagyon frissek, így kis pajtásokat sem tudtunk invitálni. Talán ezt akartam kompenzálni azzal, hogy egy kicsit túlvásároltam magam ajándékokból. Nem szoktunk játékhegyeket venni, hisz úgysem a tárgyak okozzák a legnagyobb örömet a gyerekeknek, hanem az idő, amit velük töltünk. De most egy kicsit sok lett…
A tortája a most nagy kedvencével, Ariel-el volt díszítve (Timi kiejtése szerint Ájiert). :)
Pedig a mesét még nem is látta, nem is értem, miért épp ez a figura lett a favorit. A torta bár szép volt, de az íze borzalmas, sajnos járatlanok voltunk az itteni sütik terén, így az a rózsaszín krém a torta tetején szó szerint gyerekfogrém ízű lett. A cukrászatban a csaj kifejezetten ajánlotta, hogy a gyerekek ezt nagyon szeretik. Mindig is mondtam, hogy az ossziknak rettenet ízlésük van… :)
Ezúttal még jobban odafigyeltem, hogy Timi különlegesnek érezze ezt a napot, lestem minden kívánságát, egész nap játszottunk vele. A játékoknak nagyon örült, de annak még jobban, hogy Ő volt a középpontban. Közben magamban lepörgettem, hogy négy éve hogy volt, mint volt, és rendesen elérzékenyültem, hogy alig telt el azóta egy kis idő, és már milyen nagylány lett az én kisbabámból. Amíg az embernek nincs gyereke, észre sem veszi, hogy rohan az idő…
Összességében szépen telt a nap, ami külön öröm számomra, hogy a mesekönyv és párna egyben nagyon tetszik Timinek, végre valahára hajlandó végighallgatni a párna-könyvből olvasott esti mesét.
Sajnos a nagyszülőket ezúttal nem tudtuk elhívni, és mivel az ovis ismerettségek is nagyon frissek, így kis pajtásokat sem tudtunk invitálni. Talán ezt akartam kompenzálni azzal, hogy egy kicsit túlvásároltam magam ajándékokból. Nem szoktunk játékhegyeket venni, hisz úgysem a tárgyak okozzák a legnagyobb örömet a gyerekeknek, hanem az idő, amit velük töltünk. De most egy kicsit sok lett…
A tortája a most nagy kedvencével, Ariel-el volt díszítve (Timi kiejtése szerint Ájiert). :)
Pedig a mesét még nem is látta, nem is értem, miért épp ez a figura lett a favorit. A torta bár szép volt, de az íze borzalmas, sajnos járatlanok voltunk az itteni sütik terén, így az a rózsaszín krém a torta tetején szó szerint gyerekfogrém ízű lett. A cukrászatban a csaj kifejezetten ajánlotta, hogy a gyerekek ezt nagyon szeretik. Mindig is mondtam, hogy az ossziknak rettenet ízlésük van… :)
Ezúttal még jobban odafigyeltem, hogy Timi különlegesnek érezze ezt a napot, lestem minden kívánságát, egész nap játszottunk vele. A játékoknak nagyon örült, de annak még jobban, hogy Ő volt a középpontban. Közben magamban lepörgettem, hogy négy éve hogy volt, mint volt, és rendesen elérzékenyültem, hogy alig telt el azóta egy kis idő, és már milyen nagylány lett az én kisbabámból. Amíg az embernek nincs gyereke, észre sem veszi, hogy rohan az idő…
Összességében szépen telt a nap, ami külön öröm számomra, hogy a mesekönyv és párna egyben nagyon tetszik Timinek, végre valahára hajlandó végighallgatni a párna-könyvből olvasott esti mesét.
4 megjegyzés:
Sziasztok !
Judit , hidd el nekem mindig eszembe jut az a nap mikor született...
Zsuzsi
Istenke éltesse itt is Tímeát:))))
puszi:vikoági
Szerintem még 10-20-30 év műlva is elérzékenyülsz a gyerekek születésnapján:)
Macu
Nagyon boldog szülinapot kívánunk Neked Timi!!!:o)
Judit: annyira igaz minden sorod... Milu születésének minden pillanatára úgy emlékszem, mintha csak órákkal ezelőtt történt volna és nem 22 hónappal ezelőtt... az én pici babám ma már olyan nagyfiú; napról napra változik, okosodik, állandóan csicsereg :o)
Megjegyzés küldése