Wellington Point

Ma ismét felkerekedtünk, és elmentünk egy közeli tengerparti részre, Wellington Pointra. Posza ajánlására, ezúton is örök hála érte! :)
Ennek a helynek az az érdekessége, hogy valójában egy félsziget, és a közvetlen közelében vagy egy kis szigetecske King Island. Apály idején a félszigetről száraz lábon át lehet sétálni a szigetre, dagálykor viszont csak a víz színén látszik, hogy ott a homokpad, amin át lehet jutni.
Igazi gyerek és kutyás paradicsom, nincsenek hullámok, több játszótér is van, természetesen mind árnyékolva. Kultúrált nyilvános wc-vel, kajáldákkal, barbeque-sütögetési lehetősséggel, mólóval, hihetetlenül szép kilátással. Sajnos a víz színét nem adják vissza a képek. Vagy nagyon sütött a nap, vagy a kis fényképezőnk ennyire ócska, vagy mi vagyunk extra bénák, de valahogy nem jön át a képeken az a türkiz szín, amit élőben láttunk. A lényeg, hogy nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.
Reggel indultunk, olyan 10 felé értünk oda (nincs messze amúgy tőlünk, talán 30 perc autózásnyira) Itt a víz nagyon nyugodt, egyáltalán nem hullámzik, nincs nagy szél, épp annyira kellemesen fújdogál, hogy viselhető a meleg, és teljesen észrevétlenül leég az ember. A gyerkőcöket vadul kenegettük, de magunkra nem figyeltünk úgy oda, így nekem a vádlim meg a nyakam egy picit odakozmált… :) Érdemes egyébként még olyankor menni, mikor nincs teljesen apály, így lehet pancsolni, aztán szép lassan, ahogy csökken a víz szintje, át lehet gyalogolni a szigetre. (délután 3-kor éri el a legalacsonyabb szintjét a víz) Mi nagyon vagányak voltunk, vittük a babakocsit is. Még szép! Jó kis terepjárgány, ki kell használni! :) Timi is nagyon élvezte, amíg még magasabban állt a víz, addig az Apja húzta a buggy-boardon. Mondtam is magamban, ez majdnem olyan jó, mint a szánkózás… :)
A levonuló víz maga után hagyott számtalan kis kagylót, csigát, és szabadon hagyta a kis rákocskák élőhelyét is. A gyerekek vadul vadásztak rájuk, mi is megnéztük őket közelről, tök érdekes volt, ahogy egy nagy területen ki-be bújtak a kis járataikban. Timi egy kicsit félt tőlük, úgyhogy azért tisztes távolságból lestük őket.
Tomi is élvezte a túrát, nagyrészt azért babakocsiból, de ha kivettem, vadul gyalogolt vízben és szárazföldön egyaránt. Sőt! Teljesen fel volt háborodva, ha visszaültettem a babakocsiba…
Ami nagyon tetszik, hogy itt nagyon sokan visznek komplett ebédnekvalót, nekiállnak sütögetni a köz barbeque-sütőjén, visznek ketchuptől kezdve italokig mindent, és csapnak egy nagy hepajt. Annyira tetszik, alig várom, hogy mi is kivonuljunk majd egy nagy társasággal egy ilyen szuper helyre, és együnk-igyunk, fürödjünk, dumáljunk egész nap. (A jó kis társaság repjegyére már összegyűlt 11 dollár, köszönhetően a reklámokra kattintóknak! ) :)
Összességében nagyon jól sikerült a napunk, ide többször is visszamegyünk, nagyon családbarát hely, nagyon megtetszett!