Beszámoló

Nos, túl vagyok a műtéten, és most az a ritka eset következett be, aminél a beharangozott reklámduma maradéktalanul valóra vált! Kamaszkorom óta rosszul látok távolra, így tv-zéshez, „távolba nézéshez” muszáj volt szemüveget hordanom. Ez az utazásunkig nem is nagyon zavart, de Ausztráliában választhattam: vagy napszemüveg, vagy szemüveg az autóvezetéshez. És mivel borzasztó erősen sütött a nap, így maradt a napszemüveg, amivel legalább láttam valamit, ha nem is élesen. Gézának pedzegettem egy ideje, hogy szeretnék „sas szemeket”, most, hogy hazajöttünk, lehetőségem lett rá. Na nem mintha AU-ban nem csinálnának ilyen műtéteket… Ó dehogynem! Csak éppen dupla ennyibe kerül, mint itthon. Tehát hosszas netes böngészgetés után kiválasztottam a legmegbízhatóbb helyet, kértem tájékoztatót (amivel jár egy ingyenes kupon az előzetes vizsgálatokhoz), aztán elmentem a vizsgálatra. Nagyon komolyan megnézték a szemeimet, géppel, hagyományos módon, szaruhártya vastagságot, könnytermelést, nagyon körültekintően. Kiderült, hogy alkalmas vagyok mindenféle műtétre, úgyhogy mehet a menet. Az újabb típusú lézeres műtétet választottam, aminél azt ígérik, hogy már műtét után lát az ember, és másnapra szinte 100%-os lesz a látás. A részletekkel nem untatok (rémisztek) senkit, a lényeg, hogy a műtőből kifelé valóban láttam, bár az erős napsütés iszonyatosan kellemetlen volt. Maga a műtét szemenként 5-5 perces, úgyhogy nem egy nagy történet. És valóban nem fáj, csak a szem előkészítése kellemetlen, ami már a műtőasztalon történik, és az is csak pár perces procedúra. Hazafelé az autóban nem nagyon tudtam nyitva tartani a szemem, délután aludtam a fiammal egy órát, és felkelve láss csodát: láttam! Még vendégeskedni is elmentünk a műtét napján! Senki meg nem mondta volna, hogy aznap nekem a szememben turkáltak. Másnap reggel kontroll. A szemem szép, bár az egyik túl száraz, a másik egy kicsit ödémás (egyik sem látszik kívülről, és engem sem zavart) Emiatt még nem 100% a látásom, csak 90. Na egye fene, kiegyezek ezzel is… A tökéletes látás fokozatosan alakul ki, de a hétköznapi cselekvéseimben nem zavar ez a kis tökéletlenség. Csak abban veszem észre, ha direkt tornáztatom a szemem, és túl messze lévő túl kis betűket akarok kiolvasni. Tehát összességében teljesen elégedett vagyok. A szememben most pár hétig csepegtetni kell, de csak azért, hogy ne száradjon ki, és ne kapjak fertőzést. Meg vigyázni kell, hogy ne dörzsöljek bele, de emelhetek, hajolhatok, teljes életet élhetek, semmiben nem hátráltat. Sokszor meg is feledkezem róla, hogy a napokban műtöttek. :)
Aki eddig hezitált, ne tegye, szerintem megéri!