Hétvége

Pénteken volt ANZAC Day, a városban jó kis felvonulás volt (katonai), csak kivetítőn néztük egy kicsit, annyira nem kötött le minket. Tök érdekes, hogy ilyenkor megjelennek a bácsikák három kiló kitüntetéssel a mellkasukon. Egy kicsit kommunista utóérzetem volt, utoljára a május elsejei felvonulásokon láttam ilyeneket a Felvonulási téren… :) Igazából én úgy vettem le, hogy ez a nap Ausztrália március 15-je. Mivel igen fiatal a nemzet, így nincsenek nagy történelmi csatáik, nem volt Mátyás királyuk, stb. Maradt az Első Világháború, és ami utána jön. De mélységesen tisztelem bennük azt, ahogy képesek ünnepelni együtt, hogy nem szivárog be a politika az ünneplésbe, hogy őszintén tisztelik a veteránokat, és a mostani katonáikat is.
Szombaton lusta napot tartottunk, semmi extrát nem csináltunk, átjött egyik ismerősünk sakkozni Gézával. Kellenek az ilyen semmittevős napok is…
Vasárnap meg elugrottunk Sunshine Coastra, remek időt fogtunk ki, hatalmasat fürödtünk, homokvárat építettünk, Timi homok-angyalkát gyártott, meg hógolyózás helyett homok-golyóztunk. Hiányzik neki a hó, mostanában kimarat az életéből, így kitaláltuk, hogy a homok is majdnem olyan, mint a hó, csak jobb, mert nem hideg. :) Tomi meg nagyon haverkodott a boarddal, állanódan ráállt, mikor mentem be a vízbe, rendesen hisztizett, hogy rá akar ülni, és húzzam. Még a végén szörfös lesz a fiamból??? :)
A strandolás után a kedvenc halasunknál belakmároztunk, majd a hosszú hétvégére való tekintettel hatalmas dugóban araszoltunk haza, a másfél órás utat három óra alatt tettük meg. A végén már azon morfondírozta, hogy a fülemet dugjam-e be, vagy Tomi száját… Végül egyiket sem tettem. :) Estére kiderült, hogy nem voltam elég alapos a naptejjel, ugyanis Tomin és Timin is piros foltok jelentek meg, ahol kevésbé kentem el a cuccot. Hát nem dicsértem meg magam, de szerencsére nem vészes a dolog...
Ma meg elindult a hét, Timi oviban (továbbra is szeret járni), délelőtt Gézával főzőcskéztünk, délután Ő suliba ment, én meg itthon tettem-vettem a gyerekekkel. A délelőtti kaja naaagyon finom lett (Géza egyben sütött meg egy szép marhahúst, én meg zöldköretet, meg krumplis-fokhagymás-sajtos pogácsákat gyártottam hozzá). Ugye említettem már, hogy nagyon értékelem, hogy Géza szakácsnak tanul és nem hegesztőnek? :) A héten már vizsgái lesznek, nem akarom fényezni őt, csak egy mondatot írok, amit a tanára mondott a többieknek: „Srácok, nagy bajban lesztek, mert nem mindenki fér el Géza mellett a vizsgán.” (arra értve, hogy nem mindenki tud majd Gézáról másolni…) Szóval nem féltem, biztosan sikerülni fog az első szakaszt teljesítenie.
Lassan elkezdünk autót nézni, mert még mindig kölcsönzött autóval járunk, de előtte még kellene szerezni ausztrál jogsit Gézának. Ha neki megvan, akkor jövök én is. Holnap megcsinálja az elméleti tesztet, aztán szerintem jövő héten megcsinálja a gyakorlatit is, de arra azért a biztonság kedvéért vesz egy órát egy oktatótól, hogy mire kell odafigyelni a vizsgán.