Azt hiszem, sokaknak ismerős az érzés, aki külföldre készül (hosszú távra főleg), hogy böngészi a netet, mindenfelé olvasgat fórumokat, de a legjobb információ forrás az a személyes blog. (legalábbis nekem az volt) Mert ott tényleg az ember bepillantást kap a hétköznapi életbe, valahogy közelebb érzi magát az áhított céhoz. Én is ugyanígy olvasgattam pár ember blogját, megcsodáltam a képeiket, és sóhajtoztam nagyokat, hogy mennyire nagyon jó nekik! És nem is mertem írni egyiknek sem, mert biztos nagyon elfoglaltak, és tuti már ezren megkeresték hülye kérdésekkel, valszeg válaszolni sem lesz kedve/ideje. Valahogy piedesztára emeltem a kinti magyarokat. Mert Ők már ott voltak, ahová én csak álmodtam magam. Kamasz koromban sosem rajongtam sztárokért, de ebben az időszakban számomra Ők lettek a sztárok. Aztán kijöttünk mi is. És mit ad Isten, egyik nap az egyik Sztárom otthonában vendégeskedtünk, másnap a másik Sztár-páros jött hozzánk. :) És amellett, hogy nagyon jó volt velük találkozni, kicsit furcsa érzés is volt. Hogy abban a házban vagyok, amit a neten csodáltam, és azzal beszélgethetek, akinek az írásait hónapok óta rendületlenül olvasgattam.
És ezen a ponton meg is tört a sztár-imidzs, hisz elérhetővé váltak, kiderült, hogy ugyanolyan emberek, mint mi, és ugyanolyan hétköznapjaik vannak, mint nekünk. :)
Persze ezzel tisztában voltam előtte is, csak mégis… Sokan szerintem értik, amire gondolok. (amúgy meg nagyon jó volt mindkét találkozás, köszönöm ezúton is, remélem megismételjük majd valamikor!)
Én sem vagyok sztár. Nem vagyok sem több, sem kevesebb, mint aki a világ más pontján ébred. Amit én megtapasztaltam, az nem biztos, hogy az egyetlen járható út, sőt! Tanácsot, ötletet adhatok esetleg (nagyon szívesen), de még nekem is sok a fehér folt, és van, amit rosszul tudok (és mindig is lesz ilyen). Ráadásul ugye ami nekem nagyon bejön, az nem biztos, hogy másnak is, hisz nem vagyunk egyformák. Én sosem fogom azt mondani, hogy bolond vagy, ha nem azt az utat járod, amit mi, és szerintem nem is szabad ilyet mondani.
Kérlek, emlékezzetek rá, hogy itt is csak emberek laknak. Esendőek, néha morcosak, néha vidámak, néha unottak, néha pezsegnek, néha okoskodnak, néha butáskodnak… De semmiképpen nem szentek, és nem szentírás, amit állítanak, amilyen tanácsot adnak! :)
Más: holnap ismét ellátogatunk a piacra, de most viszek fotómasinát is, hátha egy kicsit át tudom adni Nektek az ottani fílinget… :)
És ezen a ponton meg is tört a sztár-imidzs, hisz elérhetővé váltak, kiderült, hogy ugyanolyan emberek, mint mi, és ugyanolyan hétköznapjaik vannak, mint nekünk. :)
Persze ezzel tisztában voltam előtte is, csak mégis… Sokan szerintem értik, amire gondolok. (amúgy meg nagyon jó volt mindkét találkozás, köszönöm ezúton is, remélem megismételjük majd valamikor!)
Én sem vagyok sztár. Nem vagyok sem több, sem kevesebb, mint aki a világ más pontján ébred. Amit én megtapasztaltam, az nem biztos, hogy az egyetlen járható út, sőt! Tanácsot, ötletet adhatok esetleg (nagyon szívesen), de még nekem is sok a fehér folt, és van, amit rosszul tudok (és mindig is lesz ilyen). Ráadásul ugye ami nekem nagyon bejön, az nem biztos, hogy másnak is, hisz nem vagyunk egyformák. Én sosem fogom azt mondani, hogy bolond vagy, ha nem azt az utat járod, amit mi, és szerintem nem is szabad ilyet mondani.
Kérlek, emlékezzetek rá, hogy itt is csak emberek laknak. Esendőek, néha morcosak, néha vidámak, néha unottak, néha pezsegnek, néha okoskodnak, néha butáskodnak… De semmiképpen nem szentek, és nem szentírás, amit állítanak, amilyen tanácsot adnak! :)
Más: holnap ismét ellátogatunk a piacra, de most viszek fotómasinát is, hátha egy kicsit át tudom adni Nektek az ottani fílinget… :)
És hogy Géza sulijáról is essék szó, ha mást nem egy kép erejéig: ezt a finomságot Ő csinálta a két kis kezével! :).jpg)
Ui: Üdv az új olvasóknak, és köszönöm a kedves visszajelzéseket!
2 megjegyzés:
Én értem ám, miről beszélsz; ebben is nagyon hasonlítunk :o)))
Szoval leestunk a piedesztalrol. :o( Remelem, azert nem csalodtal nagyot! ;o) Puszo! Lilla
Megjegyzés küldése