Thomasz Úr

Legutóbb Timiről írtam, most akkor a Kisfiamon van a sor. A nyelvtanulás témájához Ő még nem tud hozzátenni semmit, erre majd később visszatérünk. :)
Viszont nagyon érdekes, hogy a jelleme már most mennyire kiütközik. Imádja a műszaki dolgokat (Timit ezek sosem érdekelték), szereti az építőelemes játékokat, de ha nincs kéznél egymásba illeszthető kocka, akkor remekül elvan azzal is, hogy az ásványvizes palack kupakját tekeri fel-le teljesen profi módon…
Megtanulta, hogyan kell bólogatni és fejet rázni, bár még nem használja helyesen, van hogy a végén fejkörzéssé fajul a nagy bólogatása…
Éjszaka viszonylag jól alszik, bár most megint jön valahol foga, és nyáladzik ezerrel. Közben Timi hazahozott egy kis náthát az oviból (amivel sajnos sikerült megfertőzni szegény Bencét és Gergőt is…) :( Tomi most kezd kikászálódni belőle, alig-alig kell már szívni az orrát.
Nagy felfedező veszett el benne, rendszeresen menekülőre fogja a dolgot, ha kinyílik a garázskapu, vagy bejárati ajtó. És cseppet sem zavarja, hogy egyedül vág neki a Végtelennek… :) Elkezdte a többi gyerek társaságát keresni, a játszóházban már rendszeresen igyekszik odamenni, ahol többen vannak.
Az étvágyára továbbra sincs panasz, bármit hajlandó megenni.
Mostmár lehet vele bolondozni is, szeret bohóckodni, mi meg jót mulatunk rajta. Timit meg engem is rendszeresen lebírkóz, olyan igazi fiú.

És ha már szó volt a nátháról: az allergiánk minimalizálódott. Mostanság nyitott szemmel járok, de sehol máshol nem láttam parlagfüvet, egyedül azt az egy kapitális példányt John kertjében. Úgyhogy messze nem olyan gáz a helyzet, mint Magyarországon…

Ui: a kanapé megvan, nem bőr, nem ággyá nyitható, de sarok. A jó öreg e-bayen vettük ezt is. Praktikus, mert nem egyszínű, így a gyerekek összefogdoshatják anélkül, hogy idegsokkot kapjak a látványtól… :) Ha meglesz a szőnyeg és a tv-asztal is, fotózom!