Doktor, lasagna, koalák

Szombat délutánra megbeszéltük a Merészekkel, hogy átjönnek hozzánk vendégeskedni. De ez speciális vendégeskedés volt, ugyanis Ők hozták a kaját (két fajta isteni lasagnát készített Gergő), mi csak a helyet biztosítottuk. Szombat délelőtt viszont elkezdett fájni a bal fülem. Délutánra olyan erősen fájt, lüktetett, bedugult, szúrt, hogy a fájdalomcsillapító bevétele után a biztonság kedvéért elmentem orvoshoz. (még jó, hogy a múltkor választottunk háziorvost). A rendelő nyitva volt, de a recepciós nem örült nekünk, ugyanis előre be kellett volna jelentkezni, és csak hétfőre volt legközelebb időpontjuk. Mondtuk, hogy ez elég sürgős, mert veszettül fáj, így megkönyörült rajtunk, és zárásra, 5 órára visszarendelt. (ez nem egy különálló rendelő, hanem egy gyógyszertár hátsó részében van elkülönítve, tehát ha bezár a gyógyszertár, akkor nem tudsz bemenni, ergo ők is bezárnak) Visszamentem, majd rövid várakozás után bejutottam Dr. Adel El-Mezin-hez. A neve kicsit becsapós, mert nem a magyar Adél megfelelője, hanem arab név: ugyanis a doki egyiptomi. Nagyot vigyorgott, mikor megtudta, hogy magyar vagyok, ismeri a magyar turistákat. Szerinte tök vidám nép vagyunk… Én igyekeztem nem rácáfolni, és csak kicsit vágtam keserves arcot a fülem miatt. Kiderült, hogy fertőzés van a fülemben, piros, gyulladt a hallójárat és a dobhártya is (igen, és mindezt értettem!!!) :))) Kaptam antibiotikumot és ha nem javul, akkor vissza kell menni fülcseppért is. Ma már (hétfőn) nem kellett fájdalomcsillapítót vennem, úgyhogy nem megyek vissza. Amúgy a doki nagyon kedves, mosolygós volt, pedig a rendelési idejének a végén estem be.
De a kis gyengélkedésem nem akadályozta meg, hogy átjöjjenek Krisztináék, és csapjunk egy nagy kajálást, dumapartyt.
Másnap pedig Ritáékkal indultunk hajókázással egybekötött állatkerti sétára. Jól elfáradtunk, és talán kicsit hosszú is volt a hajózós rész a gyerekeknek, de összességében jól éreztük magunkat.
Erről inkább meséljenek a képek helyettem!