Szomszédok

A „telep” ahol lakunk, nagyon csöndes, bár vannak gyerekes csalások, de nem nagyon hallani őket. Van egy-két kisfiú, aki néha elbicajozik a házunk előtt, de ennyi. Az első hetekben Gézával össze is nevettünk, hogy olyan, mintha szellemvárosban laknánk, alig látjuk a szomszédainkat…Persze ez nem baj, hisz simán kikaphattunk volna diákokat a szomszédságban, akik éjszakákon át buliznak, hangoskodnak.
Van viszont egy kislány, aki pár házzal arrébb lakik, és gyakran láttuk a házuk előtt egymagában játszani. Timi persze rögtön kiszúrta magának, és sokszor sétáltunk „véletlenül” el feléjük, hátha kint van éppen. Egyszer-egyszer szerencsénk is volt, és akkor nagyon jókat játszottak együtt. Kiderült, hogy a kislányt Bella-nak hívják (Annabella rövidítése) és 6 éves. Ma épp akkor értünk a házukhoz, mikor hazaért anyukájával, így megkérhettem, hagy jöjjön át hozzánk egy fél órát játszani. Remekül elvoltak a gyerekek, Tomi is vígan csatlakozott hozzájuk, volt hangzavar rendesen. Aztán átjött Bella anyukája is, és nagyon jól elbeszélgettünk vele. Kiderült, hogy egy fogászaton asszisztens, és hogy az anyukája házában laknak, de csak átmenetileg. Sydneyben született, de az apukája szicíliai, és Bella nagymamája pedig Horvátországból származik. Megmutattuk neki térképen, hogy hol van Magyarország, aranyos volt, ahogy rácsodálkozott, hogy jééé ott van… Megerősítette, hogy a suli, ahová Timit be akarjuk íratni, jó hírű, Ő is nézegette, mert a lánya elég messze jár suliba (régebben arrafelé laktak, de azóta eljöttek). Na a lényeg, hogy vagy egy órát itt voltak, és jól elbeszélgettünk vele. Áthívott magukhoz valamikor, és mi élni is fogunk a lehetőséggel… kapcsolatépítés rulez! :)