Víz alatt

Az elmúlt néhány napban igencsak ott éreztem/érzem magam. Gézának Magyarországra kellett utaznia a szervizünk miatt (a helyettese felmondott tragikus hirtelenséggel). És nem elég, hogy az utolsó pillanatban, főszezonban, nem két fillérért kaptunk repjegyet (a legképtelenebb átszállásokkal), de ahogy már az előző bejegyzésben is írtam, randán lebetegedtem. Most ott tartok, hogy nincs hangom, a gyerekeket tapsolással és vad integetéssel, mutogatással próbálom irányítgatni. Nem egyszerű…. De szerencsére jó gyerekek, még nem gyújtották fel a kéglit, és nem ölik egymást se. :))) És külön jó érzés, hogy bár egyedül vagyok, de mégsem, mert az elmúlt hónapokban megismert itteni ismerősök, barátok mellettem állnak, és ha baj van, akkor van pár telszám a tarsolyban, akiket fel tudok hívni. Nagyon sokat számít ez a biztonsági háló! :)
Egyébként sosem gondoltam volna, hogy a blogolással pénzt fogok keresni, de így lett: a baloldalt látható google hirdetéseknek megérkezett a gyümölcse: az első csekk! (100 USD elérésekor küldik. Beletelt egy fél évbe, hogy összejöjjön, de érdemes volt kivárni!) Géza meglehetősen szkeptikus volt ezzel kapcsolatban, azt gondolta, hogy ebből úgysem lesz pénz, de örömmel jelentem, hogy nem Neki lett igaza! Úgyhogy köszönöm szépen mindenkinek, aki kattintott! :)

Na valahogy így nézett ki a csekk, amit minden cécó nélkül ("csekélyke" 19 dolláros kezelési költségért) készpénzzé konvertáltak.