"Azért ott sincs kolbászból a kerítés!"

Ó hogy ezt hányan, hányszor mondták már… Sokáig nem is értettem, hogy hát minek ezt ennyiszer elmondani, jól tudjuk, hogy nem a Földi Mennyországba megyünk, csak egy (két, három, négy?) fokkal jobb helyre, mint Magyarország. (legalábbis számunkra jobb hely)
De azért van, amiben Ausztrália Magyarország háta mögött kullog! Bizonyám! És ez a különböző termékek választéka. Hogy ennek megvan a logikus magyarázata is, az egy dolog (odahaza elég egyszerűen behozzák a francia, olasz, német, stb. termékeket, itt Ausztráliában az Európai import a szállítás miatt lassú és költséges mulatság, nem éri meg igazán, ráadásul nagyon védik a saját termékeiket, hogy az itteni gazdák, vállalkozók megélhetése biztosítva legyen). Szóval ha itt betéved az ember egy bababoltba, akkor messze elmarad a választék az otthon megszokottól. De nem csak ebben, hanem mondjuk kozmetikai szerekben, tisztítószerekben is elég szegényes a választék a magyarországihoz képest, főként Ausztrál és Új-Zélandi termékek kaphatóak. Na meg a tejtermékek. Magyarországon ugye eleve ott a túrórudi és annak ezer féle verziója. De ott van pl. a Kinder Maxi King (nekem az jobban hiányzik, mint a túrórudi), a tejszeletek, és így tovább. Itt ilyenek nincsenek, csak joghurtok, meg pudingok, meg csokihabok.
Viszont még mindig lelkesen konstatálom, hogy a húsok gyönyörűek, és nem ér meglepetés, ha lefóliázott, tálcás húst veszek, az alja nincs telepakolva mócsinggal, ugyanolyan szép az egész, mint ami felülről látszik.
És akkor egy újabb szösszenet az itteni kereskedelmi hozzáállásról: tegnap vásároltam. Többek közt vöröshagymát is (amit itt egyébként barna hagyma néven fut), és a pénztárnál nem tudták beolvasni az árát. Csengetett a pénztáros, azonnal jöttek segíteni, de nem volt érvényes a kód. Már vagy két perce tartott a nyomozás, hogy mennyi is lesz a hagyma, mikor is a pénztáros beletette a két (!!!) kilós hagymát a zacsiba, és kész, mehettem dolgomra fizetés után. Odaadták ajándékba, hogy ne kelljen várakoznom többet nekem sem, meg az utánam jövőknek sem, közben az egyik dolgozó elment intézkedni, hogy a hagymát beárazzák rendesen.
És még ugyanekkor a vásárlás közben az egyik eladó odaadott ajándékba Tominak egy műanyag kis robotfigurát, hogy cserébe üljön be a bevásárlókocsiba (mert mostanában nagyon unalmas ám Őfelségének a kocsiban ülni, inkább mellettem sétál a boltban ). Csoda-e ezek után, hogy annyira nem húzom fel magam azon, hogy nem húsz féle öblítőből, hanem csak tízből választhatok?
(Na a végére csak nem sikerült egy negatív bejegyzést kanyarítanom…) :)))