Karácsony

Mi már december közepén feldíszítettük a fát, ugyanis Timi ovis társai elbüszkélkedtek vele, hogy nekik van, így mi sem maradhattunk le mögöttük.
Mi úgy gondoljuk, hogy „Rómában élj úgy, mint a rómaiak”, így igyekszünk sok szokást átvenni. (arról nem is beszélve, hogy a karácsonyi filmdömpingben sehol nem azt mutatják, hogy a Jézuska/angyalok teszik a fa alá az ajándékokat) Tehát az ajándékok 24-én éjszaka érkeznek, a Mikulás/Télapó/Santa Claus hozza, 25-én reggel van ajándékbontás. A Jézuska Magyarországon hoz ajándékot, addig a Föld másik részein meg a Télapó. Timivel megbeszéltük, hogy karácsonykor Jézus születését ünnepeljük (az oviban színeztek ki a Szent Családról képet, aztán mesélni kellett, hogy ki-kicsoda, és hogy miért fekszik a baba olyan fura ágyban), és hogy csak a gyerekek kapnak a Télapótól, a felnőttek egymásnak vesznek ajándékot.
Most még Timinek megingathatatlan hite van, Szenteste ki is tette a sütit, tejet a Télapónak, a szarvasoknak meg répát. Reggel pedig határtalanul boldog volt, hogy majdnem minden elfogyott...
Persze nehéz lelkileg, hogy nem tudunk átugrani a nagyszülőkhöz, és ilyenkor egy-egy napig hiányzik a hideg és hó is. De egy jó tengerparti pancsolással azért nagyjából ki tudjunk engesztelni magunkat… :)
Az ünnepi ebéd karácsonyi pulykafasírt volt és krumplipüré. A fasírt különlegességét az adta, hogy reszelt répát és almát, szárított áfonyát kevertem a húshoz (no meg fűszereket, többek közt fahéjat és őrölt szegfűszeget is). Nagyon finom lett, bár csak halvány emlékeim voltak az eredeti receptről, amit a tv-ben láttam hetekkel ezelőtt.