Egyik kedvenc helyem Wellington Point. Semmi extra nincs benne, de tőlünk fél órányira van, és van szép játszótér, meg móló, és valami nagyon jó hangulata. Ma késő délután is kitaláltuk, hogy elrobogunk, megnézzük a naplementét. Jó volt nagyon, a gyerekek nagyon élvezték...
Képriportunk következik:
Úgy sajnálom, hogy ez az utolsó kép homályos lett...
8 megjegyzés:
Tényleg nagyon szép. :-)
Klassz hely lehet:)
Édesek kézenfogva:)
Pusz.vikoági
Valoban gyonyoru! Az ilyen helyek mindig vissza-vissza vonzak az embert. :-))
nagyon szép,hangulatos hely tényleg.A naplemente meg,hát számomra külön varázsa van.
pusz,Mac
Nagyon szép:)
Nagyon szép hely!
A sok havas-sáros-latyakos-didergős nap után most én is szívesen andalognék én is ilyen helyen, de most ez kicsit várat magára.De sebaj, Nektek hála, kicsit magamba szívtam egy igazi naplemente hangulatát. :)
tényleg kár, hogy homályos a kép, de a lényeg, hogy te élőben láttad a két kis manót kézenfogva, és ez a lényeg! Mert ez anyaként engem mindig megindít, valahol úgy érzem, hogy az én munkám is benne van, hogy szeretik egymást, és ez fontosabb, mint hogy sikerül-e dokumentálni. Egyébként a lényeg tökéletesen látszik. :) (mellesleg nekem is az ilyenfajta képek lesznek homályosak-biztos mert én is fátyolos tekintettel nézek a gépbe, hehe. :-)) )
Puszi,
Vera
Nagyon szép képek, az is, amelyik homályos!:)
Egyébként, mesélhetnél egyszer arról, hogy a gyerekek hogy érzik magukat, ők mennyire fogják fel a változást, amit a költözés jelentett, emlékeznek-e az otthoni életükre stb.
(Ha volt ilyen bejegyzés már és nem emlékszem rá, elásom magam!:D:D:D
Megjegyzés küldése