2009/04/27

Hétvégi műsor

Pénteken Timi sulijában ünnepség volt, elmentek egy ANZAC napi megemlékezésre. Timi elmesélése szerint voltak ott katonák, és egy mesét játszottak el, hogy a tengerparton vannak, és voltak lányok, akik feketébe voltak öltözve, és gyertyát gyújtottak. Ez egy 5 éves kivonatos megemlékezése azokról a katonákról, akik 1915-ben április 25-én partraszálltak Gallipolinál, hogy elfoglalják Isztambult. De a terv nem sikerült, erős ellenállással találták szembe magukat, és hatalmas veszteségekkel zárult ez a csata. Nyilván erről tartottak egy kis előadást, amit Timi a maga módján értelmezett. :) De nem ez volt az igazi izgalom, hanem az a vadon élő koala maci, aki az iskola egyik fájára költözött, és minden gyerek hatalmas lelkesedéssel mutogatta a szüleinek a kis szőrcsomót, magasan a fa lombjai közt. Természetesen nem sikerült lefotózni, csak az ágak látszanak a mobillal készített képeimen. Egyébként érdekes, hogy ez a környék sűrűn lakott, persze vannak parkok, de nem nagy területen, mégis felbukkant egy koala. Ez kb akkora szám lehet, mintha Magyarországon egy őzike tévedne be egy iskola udvarára...

Aztán a gyerekeknek beüzemeltük az új ágyát, Tomi ugyanis kinőtte a rácsos ágyat. Timi ágyának meg a rugói kezdték felmondani a szolgálatot, úgyhogy neki is nagyon érett már a csere. Így ütöttünk két legyet egy csapásra: emeletes ágyat vettünk. A régi ágyakat meg az ebay-nek köszönhetően elvitték.
Természetesen Timié a felső szekció, Tomié az alsó. Persze kellett idő, mig a Fiatalúr megértette, hogy nem Ő alszik fent, de mára elfogadta, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, jó ötlet volt. Egy spéci leesés gátlót is felapplikáltam neki, így nem tud leborulni az ágyról. :)

Aztán, hogy ne unatkozzunk, Tominak levágtam a haját. Ugye említettem, hogy a hajmosás, körömvágás nálunk külön tortúra, Tomi bírkózik és sikít, üvölt közben? Na ezt ha beszorozzuk hárommal, akkor megkapjuk azt, hogy hogyan viselkedik hajvágás közben. Meg is lett az eredménye, hátul van egy folt, ahol megcsúszott a hajnyíró gép, és szépen szinte kopaszra beretválta a haját... Még jó, hogy tejfölszőke, így nem olyan feltünő, meg hamar kinő. Meg hát itt-ott kilóg egy-egy hosszabbra hagyott szál, tincs, de örülök, hogy túl vagyunk rajta, majd szépen egyesével hozzáigazítom a többihez.

Vasárnap pikniken jártunk, ami nagyon jó volt, csak volt egy igazán édes kutyus, aki még kölyök, de igen nagy termetű. Szegény Tomi nagyon beijedt tőle, mikor a játékos Brútusz utánaszaladt és fellökte (teljesen jó szándékból, csak játszani akart). Úgyhogy utána Tamás szinte állanódan a kezemben volt, úgy csimpaszkodott, mint egy kis majom, nehogy a kutya 2 méternél közelebb kerüljön hozzá. egyrészt sajnálom a dolgot, mert tényleg nem volt oka így beijedni, másrészt viszont inkább egy ilyen kutyus ijessze meg, mint egy igazán vad, aki tényleg bántaná. Így legalább óvatos lesz, és nem teszi a kezét semmilyen kutya szájába haverkodásból...

7 megjegyzés:

Kinga írta...

Szupi az ágy - nálunk is bevált az emeletes. Amíg lehet, jó, ha egy szobában vannak, ha különneműek is. Ráérsz még szétrakni őket.

Tetszik a leesésgátló! Ez saját ötlet? Nagyszerű!

Kinga

Christine írta...

Kutya ugyben azert figyelj majd a fiadra.Probalj meg beszelgetni vele rola. Az enyemnek hasonlo elmenye volt kicsi koraban es a fiam azota retteg a kutyaktol. Most hogy elmult tizenegy eves most erezni rajta egyfajta elfogadast, hogy tudja mar nem kell rettegnie, de azert meg mindig tobb meteres szeles ivben kikeruli oket. Azelott iszonyat volt amit muvelt ijedteben. Nem kivanom senkinek.... Hatha kibeszelesel megelozheto...vagy nem tudom. De mi nagyon megszenvedtuk ezt.

vimizo írta...

Nagyon jó az ágy :) Nekem is emeletes ágyam volt anno, bár nem nincs tesóm :)

Kutyus...:) Christinnel egyetértek!

JuditAu írta...

Mi szeretnénk majd valamikor saját kutyát, azt hiszem, az jó terápia lesz. Addig meg igyekszem vele dumálni róla, de én nem bánom, ha nem haverkodik minden kutyával, persze ne is rettegjen...
Kinga! Géza ötlete volt a leesésgátló, én meg megcsináltam. :)

Csilla írta...

Jól kitaláltad azt a leesésgátlót! Nálunk az IKEA-ba lehet kapni mindenféle dolgot, amit fel lehet tenni az ágyakra.

Nálunk nem vált be az emeleteságy. Nem szerették ők sem, én sem, hogy nem tudtam betakargatni, megpuszilgatni őket lefekvés után. Ha meg betegek voltak, akkor meg megint gond volt, hogy nem fértem oda hozzájuk. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy én elég pici vagyok a magam 159 centijével.

Most ujra rendes ágyon alszanak, igaz egyedül, mert kicsi a szobájuk, de nem bánták, ma sem bánják, mert nekünk így jobb. Szinte biztos, hogy nem lesz többet emeletes ágyunk.

Viszont többeknek nagyon beválik, sokan szeretik, remélem nálatok is így lesz!

A kutyával kapcsolatban! Talán olvastad, hogy Tasso-t menhelyről hoztuk. Előtte már volt egy próbálkozásunk, egy 1 év körüli nagyon kedves, játékos, de nagy testü kutyát hoztunk ki. Barnus akkor még csak 5 éves volt. Gyuszitól rettegett, Barnust pedig állandóan le akarta győzni, mert kisebb volt mint ő. Mikor odakapott egyszer a nyakához, akkor visszavitte Gyuszi. Aztán egy év mulva elhoztuk ezt a nagy macit, már másfél éve nálunk van. Imádja az egész család, pedig Barnus félt tőle. Ma már talán neki a legnagyobb kedvence. Nála mindig van egy kis simi, cirógatás, bujás, "lovagolás", gyömöszölés. De először segíteni kellett nekik, hogy egymásra találjanak, pont a kellemetlen élmények miatt. Nem is akartunk nagy testü kutyát, de valahogy ugy alakult, hogy őt kellett elhoznunk, és egyetlen pillanatig nem is bántuk meg. Az én gyerekeim nem akartak minden kutyához nyulkálni, a te kisfiad is nagyon okos, meg fogja érteni, hogy nem szabad mindenféle állatot összefogdosni, de ami a tiétek, amihez szabad, azt fogja meg, segítsetek neki. Nagy élményektől fosztaná meg magát, ha félne a kutyáktól, csodálatos teremtmények ők!

JuditAu írta...

Csilla, igyekszem majd a rettegését leredukálni, nem aggódom, szerintem megoldjuk. :)
Az ágyat az IKEA-ban vettük, de leesésgátlót már nem néztünk hozzá, itthon találta ki Géza, hogy próbáljuk meg ezt a madzagos megoldást... :) Még mindig szeretik a gyerekek az ágyat, remélem így is marad, és azt is, hogy nem kell őket az éjszaka közepén lázcsillapítani, vagy bármiért gyógyítgatni. Alul még hagyján, de tényleg macera lenne felmászkálni Timihez. Szerencsére (koppkoppkopp) eddig nem volt jellemző a betegeskedés rájuk, remélem ez így is marad. :)

Csilla írta...

Úgy legyen!!! :)))