Már többször találkoztam itt-ott azzal a véleménnyel, hogy aki külföldön él, az ne alkosson véleményt a magyarországi dolgokról, ne szóljon bele ha ez a téma.
Vagy oké, lehet véleménye, de csakis jót szabad mondani, negatívumot ne.
Én ezt sosem értettem. Ha valaki ott nőtt fel, tisztában van a jelenlegi politikai, társadalmi, kultúrális helyzettel, ha közvetlen kapcsolatot tart azokkal, akik benne élnek, akkor miért ne mondhatná el a véleményét Ő is?
Ti mit gondoltok erről?
(Nem moderálok a hozzászólásokban, és ha névtelenül kívánsz véleményt alkotni, engem az sem zavar. Minden gondolatot érdeklődve várok!)
2009/04/03
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
21 megjegyzés:
Hmmm...ha egyre gondolunk, akkor legutoljára éppen én voltam az, aki megkapta, hogy fogjam be a számat, ne okoskodjak külföldről, menjek haza bérből és fizetésből élni...
(Abból élek!!!)
Én őgy gondolom, hogy mi, akik nem élünk otthon, sokszor sokkal jobban is átlátjuk a helyzetet, mint aki ott van, egyszerűen azért, mert "annyira" nem vagyunk elfogultak, a mindennapi gondok, terhek bennünket annyira nem viselnek meg - ami nem azt jelenti, hogy ne tudnánk, hogy mi megy otthon!
A legtöbben ott nőttünk fel, felnőtt, érett fejjel hoztuk meg a döntést, hogy máshol próbálunk szerencsét, pont emiatt van összehasonlítási alapunk is. Tudjuk, hogy mit adtunk fel, miért, mi az, amit elveszítettünk, mi az, amit nyertünk.
Attól viszont a falnak megyek, amikor én vagyok a rossz, csak azért, mert igenis mertem váltani! Hányan, de hányan sírnak, hogy júúúj, úg elmennének MO-ról, de hát, ezért, meg azért, meg amazért mégsem...
Nem KELL elköltözni mindenkinek (szép is lenne!!), de akkor ne tessék már kifogást keresni arra, hogy ugyan miért is jobb már szenvedni, mint tenni magunkért!
Eljöttem, mert jobbat, mert mást akartam, nem pedig csak ülök és sajnálom magam, hogy de rossz nekem, mert a fele fizetésem albérletre megy, a másik fele meg ilyen-olyan törlesztőre.
Úgy is lehet élni, persze, hogy mindig mástól várjuk a megoldást, soha nem magunk teszünk érte, csak vajon, érdemes??
Judit!
Te pontosan ismered a magyar emberek lelkivilágát, mivel nem túl régen mentetek el. Akik itthonról ilyen véleményt fogalmaznak meg azok tévúton járnak. Nehogy már valaki megmondja bárkinek, hogy miről hogyan gondolkodhat. Ez a régi világban talán még működött, de ma már nem ilyen a világ. Ti akik már kint éltek pontosan látjátok, hogy itthon mi nem működik jól. Aki itthon van nem is veszi észre mindig azt ami nem ok, de mivel így szocializálódott születése óta ezt így fogadja el természetesnek. Én szerencsés csillagomnak köszönhetően már bejártam szinte egész Európát és Afrika egy részét így van rálátásom dolgokra. Amikor én itthon ezen tapasztalatok birtokában győzködöm az itthoniakat, hogy ez vagy az, ezért vagy azért nem jól működik mo-n akkor mindig jönnek a hülye szövegeikkel kedves szűk látókörű honfitársaim. Sokszor én is úgy érzem, hogy szélmalomharcot folytatok velük. Szerintem egy-két generációnak el kell menni ahhoz, hogy ez változzon. Én azt mondom, hogy nyugodtan írjatok ezekről, legyen véleményetek mo-ról. Sőt bevallom engem mindig az olyan beírások érdekelnek jobban amelyekben a mo-i helyzettől eltérő dolgokról írtok, összehasonlítva a kinti és az itthoni dolgokat, mert ezekből ismerünk meg egy másik kultúrát. Szóval csak bátran, az igazság ODAÁT van! :-)
Búcsúzóul egy vicc:
- Mikor lesz Magyarországon jó világ?
- ???
- Ha a négy nyelven beszélő rendőr felsegíti a munkában megfáradt romát a miskolci mágnesvasútra, amelyen jómódú közalkalmazottak és tisztességes vállalkozók utaznak a korrupció miatt megbukott politikusok tárgyalására…
Józsi
Mi már nem is próbálunk senkit sem győzködni (eddig sem akartunk) hogy mi minden nem működik itthon, és még naaaagyon sokáig nem is fog. Nekünk nincs olyan összehasonlítási alapunk, mindössze Hollandiában voltunk egy hetet, de már onnan és akkor is óriási volt a különbség a két ország között. Csatlakozom az előttem szólókhoz, akinek jó itt tessék, nem kell elköltözni, de én sem szeretem ha lehülyéznek csak azért mert a fejünkbe vettük, hogy elmegyünk innen máshova szerencsét próbálni, mert nekünk nem jó itt! Sokan siránkoznak, hogy jaj de rossz, meg de menne. És? Miért nem tesz e gondolat megvalósítása felé egy lépést? Mert könnyebb siránkozni! Ez nagyon jól megy nekünk. Én nem akarok egész életemben siránkozni, most sem igazán teszem. De azt szeretném ha amiért megdolgozom, meg legyen fizetve és a szomszéd ne úgy nézzen az én füvemre, hogy "miért zöldebb"! Igenis szeretem olvasni a kint élők véleményét az itthoni helyzetről, és természetesen az ottani életről is. Mindenkinek van véleménye, erről szólnak a fórumok és erről szólnak a blogok. Kérem nem felháborodni, hanem tudomásul venni, hogy Ő így látja a helyzetet! Szíve joga megírni, és ha neked mint olvasó nem tetszik, akkor ne szemrehányóan véleményezd, hanem egyszerűen oszd meg másokkal a te szempontodat!
Nos, szerintem oldalakat lehetne regélni erről :-)
"akkor miért ne mondhatná el a véleményét ő is?" - mert sajnos túl sok az irigy ember, aki megkeseredetten köpköd mindenkire, akiben volt elég bátorság, hogy változtasson az életén. A tipikus "dögöljön meg a szomszéd tehene is" felfogás, ami kis hazánkban sajnos annyira jellemző :o(
Darilh, Józsi: teljesen egyetértek - Darilh-lal már a másik helyen is, kicsi a világ, nem vagyok valami nagy blogolvasó, de ezt a post-ot VB-nél kivételesen én is olvastam (és nem is bírtam ki hozzászólás nélkül...)
Ott lehetett olvasni ilyen okos, igaz hazafi megnyilvánulásokat is:
"Szegény külföldre szakadtak... Ha ráérek, majd elkezdelek sajnálni titeket... Könnyű onnan kintről osztani a nem létező észt. Tessék hazajönni és itt élni. Majd utána lehet okoskodni, meg sajnáltatni magatokat."
Szánalmas... ennél több szót nem is érdemes erre pazarolni.
Sziasztok!
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek meglehet a saját véleménye, akarata, döntése. Ha valaki ki akar menni külföldre, bármilyen okból, elfogadom. Ha inkább itt maradna, azt is, hisz tudom, micsoda kettősség van az emberben: menni vagy maradni. És tiszteletben tartom mások véleményét, esetleg nem értek egyet vele. Azért, mert valaki külföldön él, mért ne lehetne véleménye az itthoni dolgokról? A mai világban, az internet térhódításával már a külföldön élők is teljesen képben lehetnek mindenről - az otthon maradt rokonokkal is könnyebb tartani a kapcsolatot, akik szintén el tudják mondani, hogy mi a helyzet. És igen, tanuljunk abból, hogy más országokban hogyan mennek a dolgok. És vegyük észre mindenhol, itthon is, a jót is! No és végül: tegyünk érte, hogy jobb legyen! (már amiben mi, kis emberkék tudunk változtatni)
Kíváncsi lennék arra az ominózus postra, megadná valaki a linket?
Fura ez a felvetés, el is csodálkoztam, hogy van, aki tényleg ilyet vág a külföldre költözöttek fejéhez? Ez nyilván butaság, hiszen, ha valaki elmegy, a saját bőrén tapasztalhatott olyat, ami ezt az utolsó cseppet jelentette a pohárban, hát, biztosan tudja, milyen is itthon...
Valóban mindenki eldöntheti, mit akar csinálni - de azért az a fura felhang, ami itt néhány hozzászólásban érződik, hogy ha maradunk, és panaszkodunk, akkor nyavalygósok vagyunk, meg tenninemakarók, szóval ez kicsit zavar. Mert az itthonmaradás is egy döntés - talán bizalom, talán türelem van mögötte, és még egy rakás olyan dolog is lehet, amit nem tud befolyásolni az ember, aminek ki van téve, ápolandó szülő, vagy ilyesmi, és nem feltétlenül gyávaság, meg tehetetlenség... Tisztelem azok döntését, akik elmentek, de nem tartom magam gyávának, amiért maradok, holott máshol talán jobb is lehetne... És hát azért ugyancsak birkák lennénk, mi itthon élők, ha szépen nyelnénnk az aktuálpolitikát szó nélkül, mert van mit bírálni, mitagadás... Nem vagyok valami nagy hazafi (de még mennyire nem), de én szeretnék itt maradni, szeretném, ha itt élnének a gyerekeim, ha itt lehetne egy jobb világ... És én kis naív, bízom benne, hogy előbb-utóbb eljön. Addig is, azért örülnék, ha minél kevesebb általánosításba futnék, akár az itthon élőket, akár az elköltözötteket illetően... Nyilván az itteniekben is van keserűség, a máshol élők felé a rendezettebb élet miatt (és nem arra gondolok, hogy magasabb életszínvonalon élnek, hanem arra, hogy a mindennapok egyszerűbbek, logikusabbak, jól szervezettebbek), és az elmentekben is van rossz érzés az itthoniak felé, mert nekik nem kellett barátokat, családot otthagyni, felszámolni az egész addigi életüket... Azt hiszem, a dolog kulcsa némi empátia mindkét oldal részéről...
darilh, szivembol szoltal.
Ezzel a hozza allasal en is sokszor talalkozom. En sem ertem egeszen hogy miert ne lehetne az embernek sajat velemenye barmirol. Foleg manapsag....
Ahogy azt sem ertem miert haza arulozzak le azt aki el mert menni. Mert manapsag egyre tobbszor belefutok ilyenbe. De megkaptam mar azt is hogy nem is vagyunk mi magyarok.Hat most erre mit lehet mondani? Hogy "Koszonom jol!" :-))
Negyven evembol harminc harmat Magyarorszagon eltem le. Es ha meg is koveznek erte akkor is azt tudom mondani hogy:
http://www.youtube.com/watch?v=VQ7c45gs0kA
Mindenről és mindenkiről lehet véleményed, és úgy is azoknál fogod megtalálni magad, ahol hasonlóan gondolkoznak mint Te.
Egyébként egyetértek Eszterrel, hogy ez egy nagyon furcsa felvetés, hogy ilyet mondanak annak aki már nem él itt Mo-on.
Itt csengenek a nagymamám szavai a fülemben, hogy neki itt Mo-on nagyon nehéz élete volt (1925-ben született)de reméli hogy legalább az unokáinak (pl. nekem) sokkal jobb élete lesz.... én '66-ban születtem, és belenőttem ebbe a mostani világba. Éppen a minap gondolkodtam azon, hogy ha látná a mamám a munkámat, a mindennapjaimat, hát nagyon elcsodálkozna. Teljesen más életet élek mint Ő anno. Tudom, hogy most itt mire lehet jutni becsületes szorgalmas munkával, meddig érhetsz ha 0-ról indultál. Látom a most végzett 30 év körüli kollégáim többségét, akik 20-25 éves kölcsönökbe kellett hogy beleugorjanak, hogy el tudjanak indulni az életben.
A családom most van túl egy fél éves munkanélküliségen, és hogy én voltam a kenyérkereső 3 fős családom a létminimum alá süllyedt, de nagyon. Részletezhetném még, de az már siránkozásnak hatna. Én már régen nem foglalkozok olyan emberekkel, akik nagyon mások, nagyon irritálnak, egyszerűen nincs rá felesleges energiám, hogy időt töltsek az ő megértésükkel, megváltoztatni meg nem is akarok senkit. Ugyhogy tőlem mindenki azt csinál és azt mond amit akar. Lehet hogy most kiábrándultál belőlem, de remélem nem.
Eszter!
Egy szóval sem mondtam, hogy aki otthon marad az gyáva vagy siránkozik! Azt írtam: "hányan, de hányan sírnak". Ez nem mindenkit jelent!:)
Személy szerint minden tiszteletem azé, aki az otthoni körülmények ellenére is megpróbál élni, dolgokat jobbá tenni, tenni magáért és a családjáért.
Azokat nem tudom elviselni, akik nem fogják meg a munka végét (nem kimondottan csak munkára gondolok, de bármire, ami változást hozhat), de sír, hogy így milyen rossz, úgy milyen rossz.
Köszönöm mindenkinek a hozzászólását! Kinga, az ominózus poszt ez volt, amire Darilh gondol: http://fioka.freeblog.hu/archives/2009/03/31
De én nem csak erre céloztam, másik fórumon megkaptam én is hogy idegenszívű meg valutamagyar vagyok, mert bekapcsolódtam az otthoni helyzet elemzésébe... Szóval ezen megütközök mindig, mikor az, aki otthon él, az szidhatja a rendszert, de aki eljön, az fogja be a száját. És nem értem. Kiváncsi lennék továbbra is azoknak a véleményére, akik így gondolkodnak, hogy miért gondolják így?
Kedves névrokon, én is kíváncsi vagyok továbbra is a véleményetekre! :D
Szerintem Mo.-on az emberek nagy többsége iszonyatosan szük látókörü és a média nagyon befolyásolja a gondolkodásukat.
Egyet értek minden elöttem szólóval, de ne feledjétek Nekünk olyan könnyü volt újra kezdeni az életet???? Sokkal nagyobb erö, kitartás és lemondás kell külföldön talpon maradni! Szerintem mi mondhatunk igazán véleményt!!!!!!!
Nori
Nekem is van véleményem... Én mindkét oldalt megjártam. Tíz évet éltem Svájcban, '85-től 96-ig, igaz, nem saját döntésből, hiszen kamaszként kerültem ki, apám munkája révén. A kint töltött tíz év alatt végig honvágyam volt és bizony már saját döntésből jöttem haza (a szüleim még kint maradtak három évet, nekem pedig addigra már kettős állampolgárságom is volt). Ami vicces, az, hogy mikor hazajöttem, mindenki lehülyézett... Ami szomorú, az, hogy már messze nem létezik az az ország, amelyik iránt a honvágyamat éreztem. A férjem sűrűn győzköd is, hogy menjünk vissza (ő sosem élt külföldön). Én nem tudom.... Ugyanis sok gyökértelen embert láttam ott Svájcban, mivel a nagyon nemzetközi Genfben éltem. Vegyes házasságok gyerekei, egy sokadik nyelvterületen és kultúrában. Ennek rengeteg előnye is volt, természetesen. De nekem jó volt érezni a gyökereimet. Még akkor is, ha mostanában erősen sajognak...
De ez az én döntésem és senkit sem vetek meg azért, hogy elmegy, pláne Ausztráliába, ahol egy olyan hónapot töltöttem (21 évesen), hogy az egy életre feltöltött boldogság-érzéssel és leginkább egy tündérmesére hasonlított.
Persze a véleményformálással óvatosan kell bánni. Azt megértem, hogy bosszantó tud lenni a sok vádaskodó siránkozás olyanok részéről, akik nem tesznek a bajuk ellen olyanok ellen, akik pedig cselekedtek (és adott esetben ez az ország elhagyásával következett be). Ugyanakkor, hiába érzem úgy, hogy rettenetesen sajnálom mondjuk az afrikai éhezőket és ejnye, hát miért szülnek a világra még sok újabb éhezőt, nem én élek ott , nem én élem meg a döntéshelyzeteiket (ha van ilyen nekik) és nem nekem korog a gyomrom. De jó, a hazájukat elhagyók a hazájukban nőttek fel. De már nincsenek ott és rengeteg mindent megváltoztat, higgyétek el...
További jó vlemény-nyilvánításokat kívánok!
Balogh-Ficsor Szilvi
Szilvi, egyetértek, de ezt a részt fejtsd ki kérlek: "De már nincsenek ott és rengeteg mindent megváltoztat, higgyétek el...
" Mit változtat? Nézzünk egy éttermet pl: egy ideig minden nap egy bizonyos étteremben ettem, nem szerettem, de oda voltam befizetve gyerekkorom óta, aztán már megszokásból is ott kajáltam, meg volt némi kedvezményem is törzsvendégként. Volt néhány finom fogás, de a kiszolgálás botrányos, a terítő koszos, és mindig átvertek fizetésnél. Na egy idő után elegem lett, és átmentem egy másik étterembe, ezentúl oda jártam. Ott a pincérek kedvesek, szinte minden fogást szeretek, igaz, hogy lassú a kiszolgálás, de minden egyébbel maximálisan meg vagyok elégedve. NA és akkor találkozok valakivel, akinek viszont a régi étterem a szíve csücske, mert baromi jó a rizottójuk, és sehol máshol nem evett még olyan jót. Én meg szidom az éttermet, hogy ok, a rizottó rendben van, de minden egyéb rettenetes. És ezek után az illető leteremt, hogy ha már nem eszek ebben az étteremben, akkor fogjam, be a számat, mert igazam van ugyan, de eljöttem, úgyhogy én csak ne kritizáljak. (ez természetesen csak egy hasonlat) De miért? Még mindig nem értem. Az interneten olvasom a híreket, ha kedvem tartja a napi híradót is meg tudom nézni, a szeretteim ott élnek, adózunk, cégünk van Mo-on, ott szültem a gyerekeim, és nem is olyan régóta jöttünk el. mitől ne lehetne reális képem az országról? Mert nem a helyi tesco-ban veszem a kenyeret? Komolyan nem értem, és szeretném tudni, miért gondolják így néhányan. Egyébként én maximálisan tiszteletben tartom azt, ha valaki ezernyi szállal kötődik a szülőföldjéhez, és nem képes elszakadni. Nem vagyunk egyformák, és én ezt képes vagyok elfogadni.
Sziasztok!
Nem olvastam végig mindent. Csak egy dolog jutott eszembe, hogy mindennek az alapja a magyar mentalitás. /Mondom ez, úgy hogy Mo-on élő magyar vagyok/ Pontosabban: "dögöljön meg a szomszéd tehene is". Ezért tartunk itt. :-(
Attól marad meg a hazátok, mert vannak, akik otthonmaradnak...
"Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell!"
Nekem se tetszik, ha kibickedtek!
Judit: szerintem egyetlen fontos dolog van, ez pedig az időtényező. Hogy mióta nem jársz abba az étterembe és közben milyen változások voltak. Lehet, hogy azóta más a főszakács, új pincérgárda van és már a terítőket is az intelligens OMO-val mossák. Sőt, talán a helyet is bővítették és a vendégkör is kellemesebb lett az alatt az 1 hónap, 1 év, 10 év alatt, amióta nem eszel ott.
A kivándorlással kapcsolatban is az számít a leginkább (szerintem), hogy ki milyen régen jött el... Általános igazság, hogy minél régebben jött el valaki, annál kevesebb valódi rálátása van az otthoni dolgokra, az emlékek egy idő után megszépülnek. Tény, hogy egészen más az interneten nyomon követni valamit, mint azokban a mindennapokban, abban a közhangulatban, abban a depressziós légkörben ÉLNI. Ezt aláírom. Őszintén szólva én is éreztem ezt a vízumra várva, egy lepukkant gettó közepén ülve, ahol nappal is alig mertem az utcán sétálni és nem egy atrocitással találkoztam, közben meg olyanok véleményét olvastam a neten, akik tizen-huszonpár éve eljöttek és ők beszéltek megértésről és toleranciáról és jelentették ki x ezer km-ről, hogy pl. nincs olyan, hogy cigánybűnözés, ilyen téren semmi gond Mo-n, csak a magyarok rasszisták.
VB blogján azonban nem ez volt a téma a hozzászólók között, hanem az újabb megszorítások, és feljött az, hogy külföldön sem jobb, mert itt nincs GYED és GYES, és a magyarok eddig is el voltak kapatva, mert azt gondolták, hogy nekik minden ingyen jár (60%-os elvonással egyébként nem tudom, milyen ingyenességről beszélhet bárki is) és külföldön ez már rég nem így van, minden kőkemény pénzekbe kerül. Erre - úgy érzem - van némi rálátásom immár mindkét oldalról, és a Mo-i élményeim is igen frissek még, ezért írtam hozzá én is véleményt. És még erre is beszóltak, hogy aki külföldön él, az ne dumáljon, mert mit tudja ő. Pedig ponthogy akkor nyílt ki a szemem, amikor ide költöztünk, és tapasztaltam meg, hogy ezt így is lehet csinálni és tényleg egész más szemszögből látom az egészet. Mindenképp csak nyertem vele... :o)
Névtelen: nekem a CSALÁDOM és a BARÁTAIM élnek Magyarországon, a Hazának ennél tovább kéne mutatnia... Nem is olyan régen én is idéztem egy verset, Adytól. Arra valahogy nagyon csöndben maradt mindenki.
Ági, VB blogján a vita egy icipici szelete a témának, amit itt feszegetek. Máshól, mástól is olvastam-hallottam hasonló megnyílvánulásokat, ezért merült fel bennem, hogy megkérdezem már, hogy akkor hogy is van ez mások szerint?
Névtelenke is jól odamond (legalábbis úgy gondolja), de észérvet most sem olvastam...
Judit: igen, pont azt írom, hogy bár léteznek olyan témák, amik esetében én sem érzem, hogy egy régóta külföldön élőnek megfelelő rálátása lenne, sok más esetben viszont nem így van és akár hasznos tapasztalatokat adhatnának át az otthoniaknak - ha nem utasítaná el őket azonnal mindenki azzal, hogy aki lelépett, az inkább meg se szólaljon.
Van szerencsém Juditékat régóta ismernem , így igenis teljes mellszélességben ki tudok mellete állni , holott tudjuk , hogy politikai nézeteink nem mindig egyeztek :-)
Miért ne lehetne meg mindenkinek a saját gondolata , véleménye ? elvégre szólás szabadság van , ja persze az más , hogy itthon lassan gondolkodni sem szabad , csak úgy ahogyan "fentről" gondolják. Ez van itthon !!! sajnos hogy idáig kellett jutnunk. Igenis az a bátor aki el mer menni , új életet próbál és akar kezdeni , nem itthon marad és csak nyafok és áll tétlenül !!! Ők meg merték tenni azt amit mi sokan nem !!! csak elismerni lehet az ilyen embereket nem támadni !! miért ne mondhatnák el a gondolataikat ??? hiszen eddig itt éltek 30 - 35 évet , pontosan tudják mi a helyzet itt és mertek lépni , hogy ki ebből ...mert ugye valami miatt elmentek ...
Igenis a magyarok gondolkodásával van a legnagyobb probléma .Gyorsan hozzáteszem TISZTELET A KIVÉTELNEK !! Van szerencsém sokfelé járni és mikor hazajövök megdöbbenek azon hogy itt csak a negatívumokat látják , azt hogy miképpen is rakjunk keresztbe a másiknak , ahelyett , hogy 1X végre igenis összefognánk , mert egy lenne a célünk : könnyebben , jobban élni ,ha már nekünk nem volt bárorságunk bepakolni az 1- 2 gyermekünket és irány a világ másik fele , barátok - család nélkül ! Valóban ők lennének a gyávák , a menekülők ,vagy nekik már szólniuk sem lenne szabad ???? hát nem ! Ők legalább kifejezték a véleményüket már azzal , hogy elmentek .
Judit sok puszi nektek , és kitartás !!!
Kné Zsuzsa
Ne viccelj, szerintem ez teljesen normális. Mármint hogy véleményed van. Mondd el.Engem bizto nem zavar. Főleg tudván hogy nálatok sem kolbászból van a.....
Nézd én nem tudnék ekkora lépést tenni mint ti, valszeg nem is nagyon akarunk.De miért lenne probléma hogy neked onnan van véleményed? Nyilván, még szép hogy figyeled és képbe vagy az itteni helyzettel.Írd csak le. Minket érekel.:)
Krisz
Megjegyzés küldése