Mikor a párom megkérdezte, hogy ezt az írást honnan szedtem, nem tudtam, hogy örüljek, vagy megsértődjek rajta... Örüljek, mert olyan kiemelkedően jónak tartja, hogy nem hiszi, hogy én írtam, vagy sértődjek, mert nem néz ki belőlem egy ilyen szösszenetet?
S hogy honnan jött? A szívemből. Belőlem szakadt ki. És TÉNYLEG így volt, ezt éltem át, szóról-szóra egyik nap a játszótéren ücsörögve. És Timi tényleg megkérdezte, hogy azt álmodom-e, hogy királylány vagyok. És utána tényleg hazaindultunk, mert a lemenő nappal a hőmérséklet is drasztikusan elkezd csökkeni.
Egyszóval nem idézet, nem plagizálás (bár nekem szent meggyőződésem, hogy teljesen egyedit nagyon kevés ember képes alkotni, mert valahol ugyanazok a benyomások érnek minket, így simán előfordulhat, hogy amiről azt gondolná az ember, hogy az csakis az Ő fejéből pattanhatott ki, azt máshol, máskor, egy másik ember ugyanúgy kitalálta, tőle függetlenül...)
A lényeg: örülök, ha adhatok valamit ezzel a bloggal, ha csak néhány információt Ausztráliáról, ha csak néhány kellemes, szívmelengető percet a videókkal, vagy egy jó receptet, amit hasznosítani tudtok, vagy akár egy jó kis "meditációs gyakorlatot", már megérte. Köszönöm a figyelmet Nektek, a hozzászólásokat, azt hogy megoszthatom e népes kis csapattal a gondolataimat, élményeinket.
Taps, meghajlás, a függöny lehull... :)
2009/05/02
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Mi pedig köszönjük Neked, hogy megosztod velünk gondolataidat, érzéseidet, élményeidet.
Puszi
Judit!
Ennyi rendszeres olvasóval nem sok Au. blog büszkélkedhet, talán egy sem... Légy rá büszke!
Szerintem nem véletlenül, hanem mindenkinek tetszik amiket és ahogyan írsz a családodról, Au-ról, a mindennapokról, örömökről és bánatokról.
A másik fontos dolog, hogy rendszeres vagy és nem negyedévente jelentkezel, így nagyon naprakészek vagyunk belőletek.
Valamint a fotók! Azok nagyon kellenek, mert a vizualitás az egyik legfontosabb egy messze földön írt blogban.
Szóval: This is my favorite blog. :-)
Józsi
Loihi, :-*
Józsi, köszi, ez jól esik, mitagadás... :))) Igyekszem akkor továbbra is fenntartani ezt az érdeklődést. :)
Én is nagyon köszönöm, hogy írsz! :)
Szeretlek olvasni, imádom a receptjeid, ha egyszer eltévednék arra, meg is állok nálad enni, az tuti!:)
Sissi hercegnő és Tomi királyfi pedig olyan édesek!:)
Megjegyzés küldése