Útlevél-ügyek

A gyerekek útlevele június közepén lejár, úgyhogy szükség volt a megújítás kérésére. Azt fontos megjegyezni, hogy midnenképpen még a lejárat ELŐTT el kell kezdeni az új kérvényezését, mert különben sokkal bonyolultabb procedúra elé nézhet az ember.
De ez sem megy olyan egyszerűen, mint odahaza, itt nincs okmányiroda, ahová akármikor be lehet sétálni. Sydney-ben van a magyar konzulátus, nekik kell eljuttatni az igénylést. Van Brisbane-ben egy tiszteletbeli konzul, idős bácsi, aki szeretetből (meg gondolom a tiszteletbeli konzulsággal járó megtiszteltetésért, diplomata rendszámért, egyéb kedvezményekért) dolgozik konzulként, rendes fizetést nem kap.
A gyerekeket előtte elvittem fényképészkedni, na az nem volt gyenge menet, Tamás nem volt hajlandó egy helyben maradni, vagy csöndben, vagy legalább a kamerába nézni. Ráadásul itt szigorúbb feltételei vannak az útlevélképnek, nem szabad rajta mosolyogni, zárt szájjal kell a kamerába nézni. Na hát Tomiról ez sikerült...
Timiről sem lett sokkal jobb, neki meg a haját túrták félre, mert az homlokba nem lóghat az ausztrál norma szerint.
A lényeg, hogy a tiszteletbeli konzulnál kitöltöttük a papírokat, Ő lepecsetéltelte, aláírta, aztán én elrobogtam a postára, egy money orderrel (névre szóló, pénzt helyettesítő, posta által kiadott csekkel, amelyet be lehet tenni a borítékba) rendeztem az útlevél megújításának a költségét, a papírokat pedig ajánlottan küldtem el a Sydney-i konzulátusra. A borítékba pedig egy magunknak megcímzett szintén ajánlott borítékot tettem még, amiben majd visszaküldik az új útleveleket.
Hogy mikor lesz kész, arról fogalmunk sincs, majd egyszer csak megjön.

Közben Tomi teljesen ámulatba ejt, mert totálisan szobatiszta lett. Éjszaka sem pisil be, de azért még nem bízom benne 100%-ig, úgyhogy adok rá pelust éjszakára, de a délutáni alvást már a nélkül nyomja. :)

Timi sulijában is volt fényképészkedés, meglesz az első csoportképe. :) Na meg persze rendeltünk külön képet is, hogy legyen mit küldeni a nagyszülőknek.
És megtanultam Timitől, hogy mi a legjobb módja annak, hogy gyorsabb feladat elvégzésre buzdítsam Őt. Az iskolában az a módszer, hogy a tanár elkezd énekelni egy dalt, ami szabad fordításban arról szól, hogy mielőtt 10-ig számol, addig Timi vagy akár az egész osztály csinálja meg ezt vagy azt a dolgot. (Before I count to ten, before I count to ten, hurry up Timi, ....... please, before I count to ten!)És akkor elkezd számolni nullától tízig. Timinél varázslatos hatása van, elkezdem énekelni a dalt, és abban a pillanatban Ő is elkezdi csinálni, amire kérem. Eddig ugye fél óra könyörgés után nagy nehezen nekiállt, de aztán másfél óra alatt sem volt képes befejezni mondjuk az öltözködést, vagy rendrakást. Most viszont elég csak elkezdeni énekelni, és már Ő számol magának, közben csinálja a dolgát.
A másik ragyogó dalban meg az ausztrál akcentus mintapéldáját csillogtatja meg a lányom. Abban is számolnak, és az ötöt meg a kilencet olyan ausztrálosan ejti, hogy Gézával rendszeresen vigyorgunk nagyokat, és próbáljuk utánozni Timit, mikor mondja hogy "foajv" (five=fájv-nak ejtik a szebbik angolban), vagy noajn (nine=nájn). Igazából ez a "oa" hangzót nehéz írásban érzékeltetni (nekem még szóban is), mert a magyarban nincs ilyen hang. Az a és az o közt van félúton.

És végül ITT megnézhetitek a ma készült képeinket is! :)