Sportnap a suliban

Timi iskolájában minden évben sportnapot rendeznek (külön napon a junioroknak, és külön a senioroknak, akik harmadiktól felfelé járnak). Előtte nagy rákészülés van, minden gyerek bekerül egy-egy csapatba, ahová az iskola elvégzéséig tartozni fog. Négy csapat van, mindegyiknek megvan a maga színe, és őslakosok ihlette neve: Awakarba - sárga, Jagara - zöld, Aranda - piros, Mooloola - kék. A csapat színében kell megjelenni a nagy napon, nekünk mázlink van, mert Timi a Mooloola csapathoz tartozik, így simán jó az iskolai egyenruha is, hisz az is kék. :)

Szóval a sportnap előtt már edzéseket tartanak, a csapatoknak saját lelkesítő nótájuk van, saját zászló, úgyhogy minden adott egy komoly eseményhez. A szülők-rokonok pedig adják a szurkolói keménymagot. Én is ott voltam persze Tomival, készültem is egy pokróccal, meg némi elemózsiával, de mint mindig, most is elképedek, hogy az ausztrálok gyakorlatilag képesek kiköltözni egy-egy szabadtéri esemény alkalmával. Az hagyján, hogy székeket hoznak ki, meg kisasztalt, meg pokrócot takarózni, de sokan hűtőládát, több doboz ennivalót, sütit, szendvicseket, rágcsákat, csokikat, gyümölcsöket pakoltak be maguknak. Hozzáteszem, hogy az iskolai büfé is kiköltözött a sportpálya szélére, sütöttek frissen kolbászt hagymával, ezt egy szelet kenyérbe tették, így lehetett enni. De volt természetesen üdítő, süti, főtt kukorica is. Szóval attól senkinek nem kellett tartania, hogy éhenhal a rendezvényen.

A hangulat remek volt, a gyerekek versenyt futottak, Timi a rövidtávú futásban második helyezést ért el, a hosszútávún éppenhogy lemaradt a dobogóról. De mivel ez csapatjáték volt, így a végén tartott eredményhírdetéskor kiderült, hogy Mooloola csapat utolsó lett. Timit mondjuk nem keserítette el a dolog, Ő maximálisan meg volt elégedve a piros szalagjára, amit a második helyezésért kapott. Külön hangsúlyt fektettek egyébként arra, hogy senki ne legyen csalódott, az is kapott szalagot, aki nem nyert "Te egy sztár vagy!" felirattal. És az eredményhirdetés végén az igazgatónő külön nagyon erőteljesen kihangsúlyozta, hogy köszöni, hogy mindenki kihozta magából a maximumot, és fantasztikusan jó a csapatszellem, és mindenkire NAGYON-NAGYON büszke. Timi kis arca ragyogott a büszkeségtől, hogy kapott szalagot ("második helyezett" felirattal), és hogy ott voltam Tomival, és szurkoltunk neki.

Jövőre is ott a helyünk, majd addigra beszerzünk egy komplett hordozható nappalit és konyhát, nehogy lemaradjak az ausztrál anyukák-apukák mögött... :)