Azért röviden az elmúlt napokról visszafelé:
Ma délután a heti -mostanra már szokásosnak mondható- játszódélutánt tartottuk meg Timi kedvenc osztálytársnőivel és azok anyukáival. Ezen a héten a mi házunk volt a soros, amit fel lehetett dúlni. (Timi mindenképpen meg akarta mutatni a lányoknak a nemrégiben kapott szuper gyurmakészletét) Nagyon jól telnek ezek a délutánok, és mostmár olyan jó érzés, hogy nem görcsölök a nyelv miatt, simán elpletyizünk, midnenféle témákról beszélgetünk. Meisha (Méjsa) anyukája, Yuka babát vár, na e körül rengeteg érdekes téma van, összehasonlítgatjuk, hogy Japánban (ahonnan Yuka származik), Magyarországon, és Ausztráliában milyen különbségek vannak a kórházi elláttásban, hogyan kísérik végig a terhességet, stb. Én rendszerint sütögetek valami kis sütit (ma csokis-banános muffin volt soron), és rendszerint be is zsebelem érte a dicséreteket. Rachelle (Risöll) szerint nekem nyitnom kéne egy kávézót, vagy cukrászdát, de legalábbis a fő sütiadományozónak kéne lennem az októberi iskolai karneválon. :) Szeretem ezeket a délutánokat, mert nem csak a gyerekek érzik jól magukat, de mi is. Arról nem beszélve, hogy Tomi is lubickol a gyerektársaságban, és ami engem mindig újra és újra elképeszt: az angol nyelv felszedése. Rendszerint ugyebár mindenre yes-el válaszol, ha angolul beszélnek hozzá, illetve ha hosszabban dumálnak, akkor ő is elkezd halandzsázni. Na ma a hajáról is szó esett, meg arról, hogy mennyire utálja a hajvágást, mindig üvöltve menekül, ha előkerül a hajnyíró. Rachelle mondja Tominak, hogy pedig nagyon szép a haja, és ugye milyen jó dolog a hajvágás? Erre Tomi határozottan rávágta, hogy nem, meg no. És kezdte is elhúzni a csíkot a társaságunkból, nehogy véletlenül valaki elkapja egy kósza hajvágásra. :)
Vasárnap egy kedves magyar házaspár érkezett Magyarországról, őket hoztuk el a reptérről, aztán meg is látogattuk őket egyik nap, másik nap ők jártak nálunk egy kis esti beszélgetésre.
Szombaton meg az évente megrendezett Riverfire-t (riverfájör) nézhettük meg Melindáék házának tetejéről. És nem csak a tüzijáték, meg az F-111-es gépek tűzcsóvája tette emlékezetessé a bulit, de remek társaság is nagy szerepet játszott ebben...
Timinek jövő héttől két hét "tavaszi" szünet következik a sulijában, utána elkezdik az úszásoktatást nekik az iskola saját uszodájában, amit nagyon vár. Tomi is kijelentette, hogy Ő is fog úszni a medencében... hát majd maximum, a sajátunkban. Lassan már az éjszakák is melegebbek lesznek ahhoz, hogy megtartsa a nappali meleget a medence vize.
Rohannak a napok, szinte hihetetlen, hogy lassan két éves évfordulója lesz az ausztrál életünknek...
6 megjegyzés:
Gratulálok a 2 éves évfordulóhoz,s örülök, hogy mindannyian jól érzitek magatokat kint!
Gratula az evfordulohoz! Jo lehet ez a kis tarsasag es megjobb hogy ennyire otthonra talaltatok ott! :-))
Tomi!:)))
Örülök,hogy ilyen remekül érzitek magatokat.
Társaság is van,programok is,szuper!
pusza,Macus
A 2 évhez gratula! :)
Klassz lehet ott most, a tavasz miatt külön irígykedem, bár itt sem csúf az ősz. ;)
A rivafájja miatt is csurog a nyál, persze szerencsére csak átvitt értelemben. :P
És a társaság is tökjó, hogy van! :) A hajvágásos-menekülős sztori édes!!! :) Illetve a menekülő. :P
Annyira jók a képek nekem még mindig nagyon tetszik ez a tűzcsóvás repcsi:)))
Tomi cuki és OKOS!!
Kicsit most kimennék...szabad??:))
Puszi
Köszi a gratulációt. :)
Ági, hát hogyne lenne szabad, gyere csak! :)))
Megjegyzés küldése