Mákos napraforgó, oltás, és a többi...

Tegnap mozgalmas napunk volt, Timi osztálytársai jöttek egy kis játszódélutánra (értsd ez alatt, hogy kő kövön nem marad, és zeng a környék a visítástól. Na jó, nem ilyen durva, de egy-egy ilyen alkalom után nagyon határozott az az érzés, hogy két gyerek több, mint elég...). Az anyukákkal addig mi beszélgettünk, ettünk-ittunk. Azt hiszem nyugodtan állíthatom, hogy 3 magyar-kultúra rajongóval több lett a világban. Régebben mutattam a lányoknak EZT a videót, amin jól meglepődtek, hogy mennyi mindent találtak fel magyarok. Aztán Yuka-nak nagyon tetszik, hogy mi itthon magyarul beszélünk, és Tomi bár itt tanult meg beszélni, mégis csak magyarul kommunikál. Ő is szeretné japánra szoktatni a gyerekeit, de nehéz a dolga, mert a párja angol, és egymással angolul beszélnek, így egyedül ő beszél a lányával japánul. De most mennek "haza" 3 hétre, úgyhogy Meisha is jobban belerázódik az anyanyelvébe (ugyanis a kislány kijelentette, hogy a japán nehéz, és nem hajlandó, csak angolul válaszolni, ha japánul kérdezi az anyja).
A lángos viszont határtalan sikert aratott. Eddig is mondogatták, hogy nekünk éttermet kellene nyitnunk, de a lángostól annyira el voltak ájulva, hogy a fél délután a konyhaművészetemről áradoztak (amitől persze hízott a májam, miközben jól tudom, hogy egy lángossütéshez nem kell különleges adottság...) :)
A mákos napraforgókenyér viszont csak vizuális csodálatukat vívta ki, nekik nagyon furcsa volt, hogy a mákot édesen fogyasszák. Nekem viszont ízlett az eredmény, úgyhogy máskor is csinálok ilyet, ha nem is ausztrál vendégeknek...

A receptet Edith gasztroblogján találhatjátok meg!

Tegnap nem csak vendégeskedés volt, hanem napközben Tomi is átesett a második, hepatitis B elleni ismétlő oltáson. Ami miatt szót érdemel a dolog (az őrült visításán kívül, amit levágott oltás előtt-közben-után), az a helyszín. Egyik nagyon  kedves ismerősünk megemlítette, hogy a könyvtárba viszi a gyerekek oltatni. Hováááá??? Könyvtárba? Eddig is tudtam, hogy a könyvtár nem csak könyvek kölcsönzésére szolgál, internetezni, helyben filmet nézni, kölcsönözni lehet, gyerekprogramok vannak (meseolvasás, mondókázás, kreatív program heti rendszerességgel). Most meg kiderült, hogy egy külön helységben a nagyobb könyvtárakban heti egyszer lehetőség van a gyerekek oltását beadatni. Kivonul egy nővérekből álló csapat, teljes oltáskészlettel, az ember csak beviszi az oltási könyvet, kitölt egy kis adatlapot, hogy milyen oltást akar beadatni, és kb 10 perc alatt sorra kerül. Nem a körzeti rendelőben kell várakozni a beteg emberek közt, és futószalag gyorsasággal mennek a dolgok. Ami hab a tortán, hogy még nekünk is ingyenes (a mi státuszunkban minden orvosi ellátás fizetős, ami itteni lakosoknak alapból ingyen jár). Habár van ismerős, akinek negatív tapasztalata van az ilyen ideiglenes oltási központtokkal (hosszú várakozás, hanyag adminisztráció), tehát nem mindenhol mennek ilyen flottul a dolgok, de nekem nagyon pozitív a tapasztalatom, Tomi ordítását leszámítva... Nagyon korrekten egy összefoglaló adatlapot tűztek a magyar oltási könyvbe, hogy az itteni rend szerint mit kapott már meg a gyerek, mi hiányzik és mikor esedékes. Én csak ajánlani tudom mindenkinek.