Na hát akkor nagyvonalakban az elmúlt időszakról:
Beköltöztünk, de azt már tudjátok. Megszerettük a helyet, Timinek országos nagy barátnője lett a szemben lakó kislány, Jaqueline. Naponta járkálnak át egymáshoz, Tomi is persze lohol a nagyok nyomában. A kislány anyukája is egy tündér. Ana magát olasznak tartó fodász, pedig nemhogy Ő, de még az anyukája is már itt született Ausztráliában. Ennek ellenére a gyerekével olaszul beszél, megtartották az anyanyelvüket. Ez nagyon tetszik!
A nappalinkban várjuk, hogy berepüljön egy tökéletes ülőgarnitúra, de egyelőre nem repkednek errefelé "gyerekálló", szuperkényelmes ülő alkalmatosságok, amik még szépek is a tetejében...
Kipróbáltam az edzőtermet többször is, nekem nagyon bejött, és ahogy láttam, nagyon kevesen használják, ahogy a fallabda pályát is. Van egy tábla, ahol be lehet írni, hogy ki, mikor akar játszani. Eddig egy össze-vissza firka volt rajta, de mivel elhívtam Gina barátnőmet játszani, így letöröltem, újra dátumoztam, és beírtam magunkat. Ez egy hete volt lassan, és még senki nem írta be magát rajtunk kívül... És tényleg soha nem láttuk, hogy bárki játszott volna, úgyhogy nem nehéz szabad időpontot találni, gyakorlatilag csak a miénk a terem.
Egyébként meg jövünk-megyünk, barátokkal találkozunk, hol mi megyünk, hol hozzánk jönnek (most pénteken pl. nálunk lesz a csajos buli, már alig vááárom!). Tegnap meg Seaworldben voltunk. Szuper lehetőség az itteni lakosoknak, hogy lehet vásárolni VIP jegyet, ami három parkba érvényes, korlátlan belépésre jogosít július végéig. Tavaly még 99 dollár volt, de ha mostanság veszi meg az ember, akkor egy napijegy áráért megkapja (ugyanúgy csak június végéig érvényes). Timinek is van, nekünk is, ki is használjuk.
Vízumról kérdeztek sokan: jelenleg áthidaló vízumon vagyunk, decemberben adtuk be a kérelmünket egy másfél évre szóló vízumra (485-ös, direkt itt végzett tanulóknak találták ki, hogy megszerezhessék a szakmai gyakorlatot), de ennek az elbírálása is hónapokig tart. Sajnos ahogy utánaolvastam, augusztus előtt minimális az esélye, hogy előveszik a papírjainkat, addig meg fizetős a gyerek sulija, és az országot sem hagyhatjuk el. Nem mondom, hogy nem nehéz ez a letelepedési procedúra, nyúlik, minta rétestészta, és még mindig bizonytalanságban vagyunk, hogy mikor is lesz a kezünkben a végleges letelepedési engedély. Nehéz na. Aki élt már bármilyen szituációban hosszab ideig bizonytalanságban, az tudja, miről beszélek...
Persze a mindennapokra ez nem nyomja rá a bélyegét, ettől még tudunk mosolyogni. :)
7 megjegyzés:
Az elejéhez: tökjó, tökjó!!! :) A végéhez: továbbra is szurkolunk! Mi itt Angolában jól beilleszkedtünk, és az Ausztrálosdit pont a hivatali procedúrák miatt bizonytalan időre elhalasztottuk. Itt is meg kellett küzdeni a hivatalnoksereggel bizonyos ügyekben,,, és konstatáltam, hogy ez nem nekem való. Volt bizonytalanság is bőven, úgyhogy tudom, mit éltek át. KITARTÁS! A végén úgyis eljön végre az az idő, amikor nyugodtan hátradőlhettek, és elmondhatjátok, hogy érdemes volt kivárni, végigküzdeni és most megvan. Na igen, a várakozás időszaka sosem az egyszerűségről híres... De érdemes kivárni, na! :)
Kitartást és sok mosolyt kívánok még a hétköznapokra!
:) Hiányzol innen, de jó hallani, hogy sokkal vidámabb teendőid vannak. És haladnak azok a dolgok, jók vagytok! :) Puszik, Manka
Hát, egy Seaworld, meg az ablakok előtt elugrándozó kenguruk biztos segítenek a figyelemelterelésben! A squash meg külön jó a stressz levezetéséhez!!! használjátok ki, hogy szinte csak a tiétek!
És a kanapévadászathoz sok sikert kívánok!
És még többet a vízumhoz!!!
Puszi oda, down under!
Szilvi
Remélem azért mielőbb rendeződnek a dolgaitok és megnyugodhattok!
Örülök, hogy jól beilleszkedtetek, nem tartott nektek sem sokáig, hiába, ha jó helyen van az ember, könnyen otthon érzi magát! :)))
Öröm olvasni benneteket. Örülök hogy jól vagytok, és jó érzitek magatokat az új helyeteken.
A Seaworld-ben van orca show is?
Hát bizony jó sokat írtál! Időbe is telt mire elolvastam. Jó olvasni titeket, olyan mintha az egész életetek egy nyaralás lenne. Valszleg a sok-sok gyönyörű hely ahol jártok, éltek sugalják ezt nekem. Mennék én is, de valahogy nincs merszem, pedig már hosszú-hosszú évek óta Ausztráliában szeretnék élni. Talán talán.......
Megjegyzés küldése