A miértek...

Az egész nagyon gyorsan történt, egy hét alatt gyakorlatilag eldőlt, hogy megyünk...
Állandóan keresgéltem, hogy van-e olyan lehetőség a bevándorlásban, ami alkalmas rá, hogy ne 2-3 év alatt jussunk letelepedési engedélyhez, hanem hamarabb. De mindig falakba ütköztem, mindig volt egy aprócska kitétel, ami miatt nem volt nekünk jó az adott vízumtípus. Aztán egyszer megakadt a szemem az RSMS vízumon. Bertók Zoltán bevándorlási ügynököt zargattam (ahogy mindig), hogy ez mi is? Kiderült, hogy ez egy munkáltató által szponzorált vízumtípus, ami azonnali letelepedési engedéllyel jár (az elbírálása pedig villámgyors: 4-6 hónap. Nem viccelek a villámgyorssal, az itteni elbírálási időkhöz képest ez annak számít.) Nagyon engedékeny feltételekkel, nem kell például 3 éves ausztrál munkatapasztalat a szakmában hozzá, mint az ENS-hez, ami ennek a vízumnak a 'nagytestvére'. A nehezítés viszont az benne, hogy vidéki szponzort kell találni. És akkor már tudjátok is, hogy miért megyünk Cairns-be. Abban a városban van a leendő szponzorunk, aki szakácsot keresett, és aki hajlandó volt szponzorálni minket.
Sokaknak talán nem egyértelmű, hogy mi is az a szponzoráció, hadd meséljek egy picit róla (a teljesség igénye nélkül. Aki jobban tudja, bátran ossza meg velünk a részleteket!):
Adott egy cég, ahol munkaerő hiány van. Az adott céget megvizsgálják, hogy alkalmas-e a szponzorációra (nem új cég, rendesen adózó, megvan, hogy mekkora forgalmat kell bonyolítania, stb.). Kérhet egy keretszámot, hogy hány embert tud/akar megszponzorálni. Ha ez megvan, akkor jöhet a leendő alkalmazott, akit szintén megvizsgálnak, hogy alkalmas-e a szponzorációra (van-e szakirányú végzhettsége, tud-e angolul, stb.). Ha ez is rendben van, akkor beadhatják a kérelmet. A cég garantálja, hogy minimum 2 évig alkalmazza az illetőt, aki cserébe megígéri, hogy két évig ott fog dolgozni. Az alkalmazott letelepedési vízumhoz jut, az alkalmazó meg jó munkásemberhez, a vidéki régió pedig új lakosokhoz. 
Az ausztrál államnak az a célja, hogy dolgozó emberekkel töltse fel az országot, így a szponozrált vízumokat támogatja. Azokat, amiket meg munkahelytől függetlenül adnak be, azokon meg kotlik évekig, és egyre nagyobb az esélye, hogy (a szakács és fodrász szakmákban főleg) visszadobja.
Nem akartuk megkockáztatni, hogy várunk-várunk, aztán a végén megköszönik a részvételünket, és szépen kitessékelnek az országból.

Őszintén szólva nem egyszerű, mert megint mindenkit hátra kell hagyni, akikhez kötődünk. Azért az elmúlt évek alatt összegyűlt pár ember, akik hiányozni fognak... Épp egyik nap gondolkodtam el azon, hogy mikor kiérkeztünk, az első hónapokban 2-3 telefonszám volt csak a mobilomban elmentve, hó végén Magyarországot hívogattuk, hogy a keretünket letelefonáljuk. Mára nincs ilyen gond, inkább az a baj, hogy igencsak szűkös lett a keret, amit eltelefonálhatok egy hónap alatt (pedig az összeg nem változott...).

Tudom, hogy kicsi városba megyünk, tudom, hogy extra meleg és nedves nyáron, tudom, hogy van krokodil, meg medúza, meg őserdő, meg kevés munkalehetőség. De igyekszem pozitívan hozzáálni, mert ki tudja? A végén lehet, hogy imádni fogjuk.. Ez az időszak most még nem arról szól, hogy mi esne jól. Arról szól, hogy mit kell tennünk a célunk eléréséhez. Jelen pillanatban Cairns az útja. Úgyhogy megyünk. Lassan csomagolunk, jövő hónap közepén pedig búcsút intünk Brisbane-nek, talán csak átmenetileg...