Óvoda - feladtuk

Hát nem sokáig tartott a kezdeti lelkesedése a gyereknek, amint ott kellett aludni, azonnal sírásba tört ki. Pénteken az sem segített a helyzeten, hogy már bújkált benne az a hányós-hasmenéses vírus, ami végül az egész családon átment az elmúlt napokban...  A pénteket végig sírta, és sajnos a nyelvi hiányossága miatt az óvónők nem tudták megvígasztalni, hogy NEM KELL ALUDNI és nemsokára jön érte az anyukája.
Timinél nem volt soha ilyen gondunk, mondjuk Ő átesett a tűzkeresztségen még Magyarországon, neki ott megvoltak a sírós reggelek. Ma szóltam az oviban, hogy Tomi nem megy többet, ugyanis az egész utat végigbőgte, a terembe belépve már taknya-nyála egybefolyt, lábamat egy pillanatra nem engedte el, pedig mondtam neki, hogy nem megyek el, maradok vele végig.
A döntést nem csak a gyerek ellenkezése váltotta ki, de a másik okról most még babonából nem mesélek... (nem kistesó van úton, nyugi!) :)