Hullámvasúton

Az utóbbi napokban úgy érzem magam, mintha hullámvasúton utaznék...
Pillanatok alatt dőlnek el a dolgok, egyik nap még minden bizonytalan, következő nap már megvan a konkrét időpont, hogy mikor megyünk. Egyrészt nagyon izgalmas, hogy új várost ismerünk meg, új élmények várnak. Másrészt nehéz itthagyni mindent, amihez kötődünk.
A barátok pedig nem könnyitik meg a búcsúzást, és ez is kettős érzéssel tölt el: iszonyat jól esik az a sok szeretet, amit kapok tőlük, és iszonyat rossz, hogy búcsúzni kell tőlük...
Az elmúlt évek során megtaláltam azokat az embereket, akik közel kerültek a szivemhez, valamilyen szinten a család szerepét töltötték be az életünkben. Itt nincsenek nagybácsik, nagynénik, unokatestvérek, a nagyszülőkről nem is beszélve. A születésnapok, kirándulások, ünnepek a barátokkal telnek, a gyerekek hozzájuk kötődnek, velük osztjuk meg az örömünket, bánatunkat. Talán ezért értékelődnek úgy fel ezek a kapcsolatok, és ezért kötődünk másképpen egymáshoz.
Ma hatalmas meglepetésben volt részünk: egy kis játszóterezésre hivtak a barátaink, aztán odaérve, a fák mögül kiugrottak a többiek is. Még most is elfutja a könny a szemem, ahogy visszagondolok rá... Nagyon meglepődtem, szinte sokkot kaptam, annyira örültem... Az már csak hab volt a tortán, hogy megleptek egy 'családfával', amit egész biztosan fő helyre teszek ki az új lakásunkban. :)
Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem őket!
Köszönöm a mai napot, köszönöm a sok szeretetet, amit kaptunk tőletek!

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben.'

(Stephen King)