Már az első karácsonyunkon megvolt a strandpapucsos, nyári ruhás kép a Télapóval, ezzel sokkoltuk az otthoni rokonságot...:)
De megsütöttük a mézeskalácsot, bepróbálkoztam a töltött káposztával (azóta se többet), volt karácsonyfánk, és persze voltak ragyogó gyermekpofik az ajándékok kibontásakor... Ekkor még megpróbáltuk a szaloncukrot is élvezni, de rá kellett jönnünk, hogy 30 fokban nem a legjobb ötlet a csokis ételeket elöl hagyni, pláne nem a fára aggatni...
Idomultunk az itteni szokásokhoz: a karácsonyfát jóval karácsony előtt feldíszítjük (december első hétvégéjén), és 24-én este csak ráhangolódunk a Nagy Napra, meg kikészítjük a Télapónak a sütit, tejet, szarvasoknak a répát, és izgatottan álomba merülünk. 25-én
Természetesen sütök beiglit, de a főételek sosem hagyományosak, a nehéz, zsíros traktát ebben az éghajlatban nem bírnánk. Amúgy sem kerítünk az evésnek nagy feneket, hisz nincsen nagy vendégeskedés, a gyerekek meg nagyon válogatósak...
Az ausztrálok előszeretettel barbeque-znak a tengerparton, medence partján ilyenkor, mi is igyekszünk víz közelében lenni (most nem lesz nehéz, hisz a parton lakunk...) :)
Meg lehet szokni ezt is, sokat segít a ráhangolódásban a gyerekek lelkesedése, az oviban-suliban szervezett ünnepségek, a bevásárló központokban a különböző karácsonyi programok, a karácsonyi koncertek.
A gyerekek már ebben nőnek fel, nekik a nyáriszünetben tartott karácsonyozás lesz természetes.
Ha a lelkünk ünnepibe öltözik, akkor nem számít, hogy hány fokot mutat a hőmérő, és hogy mikor bontjuk ki a csomagokat. Amíg szeretetben, békességben, boldogságban együtt lehetünk, addig igazi lesz a Karácsony.
Arra pedig igyekszem minél kevesebbet gondolni, hogy azért úgy lenne teljes az ünnep, ha az összes szerettünk velünk együtt lehetne 24-25-én...



10 megjegyzés:
Megertelek. Bar nekunk csupan ket es fel ora az otthon, de erzem a gondodat. Talan jovore. Talan 2011-ben!
"Ha a lelkünk ünnepibe öltözik, akkor nem számít, hogy hány fokot mutat a hőmérő..."
Na, ez a lényeg!! Szerintem is!
Valahol egyszer olvastam, hogy elmagyartalanodunk, mi külföldön élők, azzal, hogy felvesszük a "fura szokásaikat"
Szerintem meg nem, csak próbáljuk megérteni, felfogni és megismerni a helyieket és ezzel segíteni magunkat a beilleszkedéshez.
Vidám készülődést továbbra is (én azért egy kicsit irigykedem erre a melegben karácsonyozásra) :) :)
Kedves bejegyzés, nagyon tetszik! Köszönet érte!
Pontosan így kell ezt csinálni. Szerintem teljesen normális az, ha valamilyen szinten integrálódunk, különben sehol nem érezhetnénk otthon magunkat....
Nem a külsőség számít , hanem ami belülről szívből jön ! akár valaki melletted van , akár több ezer km-re rőled.
Azért ez a kép nemcsak akkor de most is sokkol :-)
Puszi nektek . A szaloncukros levelestésztát megsütöd ?
Zsuzsi, nem hiszem, hogy most megcsinálom, lesz beigli, meg túrórudi tortát tervezek még, elég lesz ennyi édesség... Aztán úgyis jön Timi szülinapja, meg az enyém, akkor is tuti lesz valami sütiféle... Talán jövőre, mert az ötlet tényleg jó!
Mennyire más, mennyire távoli és mennyire hihetetlen. Legalábbis a mi szemünkkel nézve.
Nagyon boldog ünnepeket kívánok nektek!
Eppen Szandra is ma kerdezte, hogy van-e karacsonyi hangulatom... Hat mondom miert ne lenne? nem az a lenyeg, hogy hideg legyen meg nagy ho, hanem hogy te mit erzel es hogyan eled meg az unnepet.
Tessék mondani: ez a 29 C ez a tengerszint feletti magasság (persze ez csak vicc) vagy a tényleges hömérséklet, Nagyon irigylésre méltó
Megjegyzés küldése