Beállok a zuhany alá. Pont úgy állok, hogy a víz épp a fejem búbjára essen. Hagyom, hogy végigcsorogjon a víz a testemen, élvezem langyosságát, hangját, ahogy tisztul minden pólusom. Beszippantom a szappan illatát, hallgatom a vízcsobogást. Becsukom a szemem, és a víz már nem csak kívülről mos, átfolyik a gondolataimon is, a fejem búbján át, bele épp az agyam közepébe, le a lelkemen, szívemen át. Szép lassan kimos minden sötétet, minden aggodalmat, minden kétséget, rossz emléket, hiányérzetet. Állok, és egyre jobb lesz a kedvem. A víz utat nyit a jónak, a pozitív gondolatoknak, a bizakodásnak. Ahogy egy tavaszi nagytakarítás után frissül fel a levegő, úgy frissül fel a lelkem is. Látom magam, ahogy a lábujjaim közt lecsorgó víz egyre tisztább, én pedig egyre könnyebbnek érzem magam.
Mosolyogva lépek ki a zuhanyzóból, körbetekerem magam a törölközővel. Senki nem értheti, miért támadt kedvem énekelni zuhanyzás UTÁN.
Kép INNEN.
4 megjegyzés:
Judit ! Ez nagyon szép zárása lett az ó évnek és gyönyörű kezdése az újnak ! Nagyon Boldog Újabb Évet Nektek innen a világ másik feléről - de szívben sokkal , sokkal közelebb !
Az a rugó nagyon egyre jár:)
Na majd ha a zuhany alatt is énekelni fogsz:)
Szép volt!
DEjó!!!!!!!Én most megyek levendulás fürdőt venni.:)
Az ellentétek jegyében : Nem rég velem is valami hasonló történt, csak én a fenyvesünk közepén álltam, és a -10 fokos friss levegő művelte velem ugyanezt. ;)
Megjegyzés küldése