Visszaszámlálás

Közeledik a karácsony, mostanában minden napra jut valami érdekesség.

Hatodikán az itteni magyar közösségben szerveztek egy Mikulás-ünnepséget, amire mi is elmentünk, és nem bántuk meg. Ez volt az első ilyen alkalom a Cairns-i magyarok körében, és le a kalappal a szervezők előtt, mert remekül kitaláltak mindent, a gyerekeknek volt mikulás csomag, és még virgács is! Nameg játékok, rajzolás, kézműveskedés. A felnőttek meg addig szépen körbekóstolták a finomságokat, mindenki hozott valami jót.

Tomika kapott egy beépített mellényes úszódresszt, úgyhogy mostantól magabiztosan szeli a vizet a medencében, nem kell szoros felügyelet mellé. Elsőre nem voltam oda az ötlettől, de ahogy láttam a lelkes kis arcát, elismertem, hogy igaza volt Gézának, ez nagyon kellett neki. Az alábbi kis videóból az is kiderül, hogy nemcsak a vízbiztonsága javult a gyereknek, de az angoltudása is. Simán szólt a fiatal párnak a medencében, hogy "vigyázat, jövök!", meg "Ezt nézd!". Egyre közvetlenebb, a mikulás bulin sem volt megszeppenve a Télapótól, és bárkinek hangosan köszön, szívesen elegyedik beszélgetésbe...

Ez a hét az utolsó az iskolában, ennek örömére tartottak egy ünnepi evészetet, mindenki vitt be valami egészséges ételt (mi sajttálat készítettünk). Az ausztrál anyukáknak elég érdekes nézeteik lehetnek az egészséges ételek fogalmáról, mert a cukorkákkal teleszórt vajaskenyértől kezdve a süteményig minden volt... A lényeg, hogy Timinek sikerélménye volt a sajttállal, szinte az utolsó darabig elfogyott minden.
Az iskolai év vége bizonyítványosztással is jár. Na semmi ünnepi hangulatot ne képzelj el, jobb esetben a tanár a szülő kezébe nyomja a borítékot, rosszabb esetben meg a gyerek táskájából esik ki a sokmillió kis rajzával együtt (ahogy nálunk történt). Több oldalas az értékelés, és ahogy elkezdtem olvasni, rögtön könnybe lábadt a szemem: a lányom angolból 'Very High A' értékelést kapott, ami talán a dicsértes ötösnek felel meg. A többi tantárgyból is hasonlóan szép eredményt ért el, de talán érthető módon az angolra vagyok a legbüszkébb, hogy  magyar anyanyelvűként az osztály élvonalában van. A bizonyítvány végén egy összefoglaló szöveges értékelésben a tanárnője csupa szépet írt róla, hogy figyelmes, szorgalmas, együttműködő, fegyelmezett... És januártól másodikos!

Tegnap este fél tizenegyig készítettem az utolsó ovis és iskolás napra a nevelőknek a meglepetést (házi csokis bonbonok díszesen csomagolva), meg a második adag mézeskalácsot Tomi ovijába az ünnepségre. (persze én vagyok a dilis, minek hagyom utolsó pillanatra?!) Timinek akkora sikere volt a mézeskaláccsal, hogy az egyik tanárnője még a receptet is elkérte... :)