Yasi ciklon után

Biztosan sokan  hallottátok-láttátok a hírekben, hogy egy hatalmas ciklon tarolt Queensland-ben. A ciklon ötös erősségű volt, az ötös skálán.
Előtte már beharangozták, hogy mekkora csapás lesz, készüljünk fel a lehető legrosszabbra. Mivel mi épp a parton lakunk, így non-stop figyeltük az előrejelzést, hogy merre várható a vihar magja, ami jó eséllyel tetőket tép majd le, vagy komplett házakat tűntet el, és letarol mindent, ami az útjába kerül. Február 2-án hajnalban azt láttuk az előrejelzésen, hogy északabbra fordult, és Cairns keményen benne lesz a közepében. Gézával már előző este összepakoltunk, hogy kora reggel a közeli evakuációs centrumba megyünk át. De megnézve a centrumot (ami a közeli egyetem kollégiuma volt), úgy gondoltuk, hogy ha tarol a ciklon, akkor ez a centrum semmivel nem biztonságosabb, mint a mi beton-házunk. Egész éjjel nem aludtunk, hajnali fél háromkor a legfrissebb előrejelzést látva úgy döntöttünk, hogy lemegyünk amíg csak tudunk kocsival, hogy elkerüljük a vihart. A cél Mackay volt, ami innen 750 km-re fekszik. Az előrejelzés szerint a hatalmas kiterjedésű ciklon legszéle éri csak el. Gyerekeket felkeltettük, és irány lefelé. Délután 1 körül meg is érkeztünk, és elég hamar találtunk is szállást (ahogy kiderült, nem mi voltunk az egyedüliek, akik északról ide menekültek, a hotelek-motelek tele voltak).
Eljött az este, figyeltük a híreket. Mackay-ban gyakorlatilag semmi nem történt, egy fél óra heves esőzésen kívül. Másnap reggel beszéltünk a Cairns-i szomszédainkkal telefonon, és megtudtuk, hogy a házunk is sértetlenül megúszta, ugyanis végül a ciklon meggondolta magát, és mégis délebbre vette az irányt. Tully, Mission Beach, Cordwell kapta meg a közepét. A képeket látva a pusztításról, nagyon nagy szerencsénk volt, hogy Cairns-t elkerülte.
Ezután már csak haza kellett volna autókáznunk, de mint kiderült, ez nem olyan egyszerű. Az utakat sok helyen elöntötte a víz, emiatt sok helyen lezárták az autópályát. Visszaindultunk, de egyik helyen 2 órát kellett várnunk, hogy lemenjen addig a vízszint, hogy át tudjunk haladni rajta, a másik helyen meg egy egész éjszakát töltöttünk az autóban, várva a megnyitásra. Még északabbra haladva kiderült, hogy a következő útzár napokig fog tartani, így miután egy éjszakát Townsville-ben töltöttünk egy hotelben, úgy döntöttünk, hogy nem várunk még napokat, felülünk az első repülőre és hazarepülünk.
Az autót a szálloda parkolójában hagyhattuk, Géza majd visszarepül érte, ha az utak biztonságosan járhatóak lesznek. Itt Cairns-ben meg várt minket a másik autónk, így még a kényelemről sem kell lemondanunk. A szomszédaink friss tejet és kenyeret vettek nekünk, hogy nehogy éhen maradjunk, ismerőseink meg vacsorával vártak, hogy legyen főtt étel a pocakunkban. :)
Jó végre a saját ágyunkban aludni. Jó, hogy megúsztuk. Jó, hogy a gyerekek egy nagyszerű kalandnak élték meg ezt az egészet, és nem rettegésnek. Jó, hogy túl vagyunk rajta...

Képek ITT és ITT!