Cigi, kutya, szőr a babakocsiban...

A napokban eszméltünk rá, hogy fel sem tűnik, de sehol nem füstölnek az orrunk alá. Nyilván ez nem túl jó hír a dohányosoknak, de itt mindenhol tilos a dohányzás. Szerintem kevesen is cigiznek, mert bárhol járunk, az autókban is csak elvétve látunk füstölgőket. A tengerparton a lejáratoknál vannak külön kis fémtárolók ahová a csikkeket kell bedobni. Egyszóval ahol lehet is, ott sem jellemző a dohányzás, nyilván ezért nem is látunk sehol eldobott csikkeket. Eddig kocsmát sem láttunk, de Surfers Paradise-ban azért akad egy-kettő pub... De úgy tűnik itt a közterületen való ivászat sem engedélyezett, épp tegnap voltunk tanúi annak, hogy rendőrök rászóltak utcán sört ivó srácokra, akik emiatt kiöntötték a sört a csatornába. Egy hónap után is csak azt tudom mondani, hogy rend, tisztaság van mindenhol.A kutyatartás is elég macerás, itt nem nagyon van olyan, hogy 40 négyzetméteres lakásban 5 kutya meg 6 macska van összezsúfolva. Kóbor állatokat nem is láttam még. Sok pénzbe kerül az állattartás, és komoly büntetéseket rónak arra, aki pl. a kutya kakiját nem szedi fel. Vagy olyan tengerparti szakaszra viszi a kutyát, ahová tilos bevinni. Mert bizony Gold Coast közkedvelt partszakaszain nagyon sok ilyen van... Másik érdekes dolog, hogy sok babakocsiban azt látom, hogy a babák bárányszőrön ücsörögnek. Milyen eszement dolog, hogy ilyen melegben még bundára is ültetik azt a csöppentyűt? De ha jobban belegondolunk, mégsem az, hiszen régen a juhászok is télen-nyáron hordták a bundájukat. Kifordítva-befordítva, az igazi báránybőr télen fűt, nyáron hűt. Gondolom ezért is lehet divat Amerikában a báránybőr csizma a legmelegebb éghajlaton is, Los Angelesben például. Elsőre elvetemült ötletnek tűnik, de ha ezt végiggondolom, nem akkora hülyeség... Na azért Tominak nem veszek ilyen szőrt a babakocsiba...Ma ismét lementünk az óceánhoz, Géza annyira szerelmes belé, hogy akármilyen idő is van, ő látni akarja. Az utóbbi napok elég esősek voltak, amik nem kedveznek a strandolásnak. Ezúttal másik útvonalon közelítettük meg a partot, egy hegyen keresztül, ahol nagyon kacskaringós út vezetett. Nekem nem esett túl jól a sok szerpentin, a vége felé meg is kellett állni, hogy csillapodjon a gyomrom háborgása, de a látvány mindenért kárpótolt. Ausztrália ezer arca közül ismét megismertünk egyet: hatalmas farmokat láttunk, óriási terület közepén egy-egy hagyományosan épített fa házikó, a területen fás ligetek és nagy-nagy legelők váltakoznak. És szinte minden háznál lovak legeltek. Ajjaj, el is kapott a gépszíj, nekem lovagolnom kell! Géza nem ellenzi, úgyhogy valamelyik nap be is jelentkezem az egyik helyre egy kis lovaglásra. Elvégre nekem is jár egy kis kikapcsolódás itt a nagy nyaralás közepén, nemigaz? Visszatérve az útra, egy idő után teljesen hirtelen váltott a táj, és esőerdő övezte az utat. Hihetetlen mennyiségű átláthatatlan, növényzet mindenfelé. És a semmihez sem hasonlítható, kicsit dohos illata az erdőnek fantasztikus! Majd újabb váltás a hegytetőn, és mintha ausztrál stílusban épült alpesi falvacskába érne az ember, faházak, kilátók következnek. Majd a hegy óceán felőli oldalán újra házak, de ezek már beach-stílusúak, hiszen innen gyönyörűen látni a végtelen kékséget jó idő esetén. Sajnos nem készültek képek, egyrészt mert a fényképező nem volt kéznél, másrészt esett az eső, a hegy tetején konrétan a felhőben autóztunk... Legközelebb arról mesélek, hogy mennyi prospektust szedtünk össze a szórakozási/kikapcsolódási lehetőségekről, és ezekből mire szeretnénk benevezni.