Első nap

Timinek beszereztünk az oviba egy uzsonnás táskát, uzsonnás dobozt, szendvicses zacsikat, kis törölközőt. Bajban vagyunk, mert Magyarországon azért az ember tisztában van nagyjából a szokásokkal, míg itt nem tudjuk, hogy mi a ciki, mi nem, mit-hogyan szoktak csinálni. Na tehát hosszas tanakodás után megvettük az uzsifelszerelést, és egy új kalapot is. Minden rózsaszín, hercegnős, barbis, de ezen ugye senki nem lepődik meg? Ma reggel kilencre vittük Timit. Már tegnap be volt sózva, mindenáron menni akart, de azért sokszor megkérdezte, hogy ugye ott maradunk vele. Az volt a terv, hogy ma 1-2 órát marad, és mi is Vele. Szóval beértünk az oviba, és Timi már neki is ült rajzolni a többiekkel. Le se tojta, hogy ott vagyunk-e vagy sem...Mivel közben Tomi a kocsiban elaludt, így úgy döntöttünk, hogy kint ülünk az autóban, és egy fél órát magára hagyjuk. (ma és tegnap nagyon csúf idő van, esős, és hűvös. De persze nem panaszkodom, még így is van 23 fok...) Fél óra leteltével visszamentünk: Timi tök lelkesen puzzle-t rakott ki a vezetőnővel. Jó, akkor hazajövünk egy kicsit, egy óra múlva visszamegyünk. Timi szinte fel se nézett. Közben a szájába rágtam vagy hússzor, hogyha pisilnie kell, hogy mondja angolul. (utólag azt mesélte, hogy tudott szólni, és volt is pisilni) Itt "tea time" van, nem reggeli, ez olyan tízórai féle, akkor csak gyümölcsöt-zöldséget esznek a gyerekek. Na ezt sem tudtam, hogy hogyan működik, egyben csomagoltam egy almát, de mindenkinek fel volt darabolva, felcímkézett dobozkába/zacsiba téve. Többször visszanéztünk, de mindig még maradni akart Timi. Nagyon jól érezte magát, már van barátnője is. (neve ismeretlen) ˝ 12-kor hoztuk e végül, de a vezetőnő mondta, hogy nagyon boldog, és lelkes Timi, ráadásul nagyon okos is, úgyhogy nyugodtan vihetjük heti 3X, ha gondoljuk, akár már holnap is vihetjük, nem kell péntekig várnunk! Timi lelkes, mi is, anyagilag nem gond szerencsére, úgyhogy visszük! Még be kell szerezni ágyneműt is, ezzel is mit össze vacilláltunk, míg végül Géza megkérte a vezetőnőt, mutassa meg, milyet kell vinni. Sima lepedőt, meg párnahuzatot, gyerekméretben. (itt a boltban a gyerekágyneműk felnőtt ágynemű méretben van, a bébi-ágyneműknél lehet ilyet venni. Ez se volt túl egyszerű kideríteni...) Na de szép lassan belejövünk ebbe is. Majd alkalomadtán megkérem a vezetőnőt, hagy fotózzam le az ovit, hogy Ti is lássátok, hová jár a kis... nem is: nagylányom. Egyébként elég kis lepukkant ovi, nem újszerű, kicsi is, de ennek az az előnye is megvan, hogy kevés gyerek van egy csoportban, és mindenkire jut idő. Ma rajzoltak, énekeltek, ragasztottak, kirakóztak, és minden egyéb elfoglaltságuk volt. Ja, és a vezetőnő zongorázott is nekik!Összességében úgy látom, hogy mi egy picit túlaggódtuk a dolgot, és Timi abszolút alkalmas rá, hogy idegen nyelvű közösségbe járjon. Nem okozott számára sokkot, hogy nem ért szinte semmit, utánozta a többieket, abból baj nem lehet. Most persze még csak egy napos tapasztalatunk van, de nagy megkönnyebbülés, és öröm is egyben, hogy ilyen kis talpraesett a lányom. Igazán büszke vagyok rá!