Oviba megyünk

Ma elmentünk ovi-nézőbe. Az első helyen csak fel lehetne iratkozni (17 dollárért) várakozólistára, hogy jövőre oda járhasson Timi, de a lista fullra van, max akkor lenne helye, ha valaki lemondaná. Tomit viszont nyugodtan felírathatjuk a listára, egy-két gyerek van az ő korosztályából. Egy pillanatra el is gondolkodtam rajta, de ilyen bizonytalanságra nem iratom fel. Ki tudja, hogy tudunk-e maradni? És ha igen, akkor ebben a kerületben maradunk? Úgyhogy ezt a témát ejtettük...Átirányítottak egy másik helyre, ez egy sokkal kisebb ovi, itt nagyon kedvesen fogadtak, és felajánlották, hogy szerdán és pénteken járhat Timi 9-től délután 1/2 3-ig. Napi 32 dollárba kerül, ami a másik 51 dolláros árhoz lépest még jó is. Szerdától már kezdhetünk is!Ami érdekes: itt nem adnak kaját, mindenki viszi magának a kis uzsicsomagot. Ez azt is jelenti, hogy főtt kaját gondolom nem nagyon visznek a gyerkők. (ez is alátámasztja azt a dolgot, hogy itt vacsira esznek nagy ételt, főtt kaját, napközben csak valami gyorsat, szendvicset) Kalap viselését nagyon kihangsúlyozták. Nem gond, hogy nem tud Timi angolul, azért az alap dolgokat megtanítjuk neki (pisilnie kell, szomjas), hogy azzal ne legyen gond. Susan, az ovónénije mondta, hogy megpróbál pár magyar szót megtanulni, hogy Timinek is könnyebb legyen. Megnyugtatott, hogy van egy japán kisfiú, Ő is alig beszél, de a többiek segítenek neki, sokat énekelnek, közösen játszanak, így nagyon hamar, egy-két hét alatt bele fog jönni Timi. Első nap még együtt maradunk ott egy órát, második nap otthagyjuk egy-két órára, aztán jövő héttől majd meglátjuk, de reményeink szerint marad végig. Timi várja is, meg nem is, az biztos, hogy nagyon szeretne gyerekekkel játszani, foglalkozásokon részt venni. December-januárban lesz 4 hét szünet, úgyhogy azért nem kell sokáig járnia. Meg a heti két alkalom sem túl megerőltető. Ez a közösség tényleg csak arra való, hogy szocializálódjanak a gyerekek, nem arra, hogy ha valaki dolgozni akar a gyerek mellett, akkor addig itt vigyáznak rá... A másik hely olyan volt, gondolom ezért is volt ott ilyen nagy a várólista, hogy Tomit már most be kellett volna íratni... Más: tegnap ismét elmentünk South Bank-be, ez a belvárosban lévő ingyenes strand. Tomi olyan lelkes volt, hogy nem érdekelte, mászás közben belelóg az arca a vízbe, csak mászott-mászott a többi gyerek felé. Timi szegénykém meg belelépett egy tüskébe, úgyhogy idő előtt hazajöttünk, mert fájlalta nagyon a lábacskáját. Ezt a helyet jobban szeretem, mint az óceánpartot, mert itt nem fúj úgy a szél, nincs homok, ami minden porcikánkat átjárja, árnyékos, és valóban bababarát. A közelben van a "parents room", az a helység, ahol lehet etetni, öltöztetni a babákat. És tegnap ráadásul a közelben kirakodó vásár-szerűség volt. Nagyon érdekes volt, sátrak felállítva, mint otthon, csak itt éppen más termékek voltak. Sok-sok strandruha, volt cigánykártyából jóslás, kengurubőr-ékszerek, opálköves ékszerek, mindenféle keleti ruhák, főtt kukorica, egy olyan édesség, amit legközelebb kipróbálok, mert nem tudom, milyen lehet. Olyan jellegzetesség lehet, mint otthon a törökméz, csak ez teljesen más: forrón adják oda, hosszú rudacskák, ahogy láttam fahéj-szerű lehet az íze. De majd legközelebb veszek, és elmesélem! Nem tudtam rendesen körbenézni, nem azért voltunk ott, de jövő vasárnap én szeretnék újra bemenni a city-be, és körbenézni alaposan. Újra és újra rácsodálkozom, milyen sokszínűek itt az emberek, és mennyire tolerálják, hogy nem vagyok perfekt angolból. Gézát megkértem, hogy írjon egy bejegyzést az autókról, mert abból nagyon kuka vagyok, és van, akit érdekel... Ha ideje engedi, megírja! (biztos hawaii-mintás szörfgatyában... ehhhehhhe)