Magyarok mindenhol

Képzeljétek el, hogy egyik nap a piás boltban vásároltunk sört a bbq-záshoz (nem vagyunk alkoholisták, de a kerti sütögetésnél jólesett a fiúknak egy-egy kis üveggel). Itt az élelmiszerboltokban nem árulnak semmilyen alkoholos cuccot, azt külön üzletben árusítják. Naszóval, Géza nagyban kérdezgeti a fiatal srácot, hogy milyen ausztrál sörök vannak, amikoris valahogy szóba került, hogy Európából jöttünk. Kérdezi a srác, hogy melyik országból? Mikor mondtuk, hogy Magyarországról, kiderült, hogy ő is magyar! Illetve a szülei, merthogy ő már itt született, de öt évet élt Magyarországon, csak a szüleinek honvágya lett Ausztráliába, és így visszajöttek. Meg Ő is jobban szeret itt élni... A másik érdekes sztori, hogy mikor a szörfös boltban nézegettük az uv-szűrős pólókat, akkor az eladó csaj is megkérdezte, hogy honnan jöttük, mikor mondtuk, akkor elvigyorodott, hogy van itt egy magyar barátja, aki tanítja neki a magyart. Mondjuk főleg csúnya szavakat, de azt hibátlanul kimondta, hogy "pisilnem kell". Még csak két hete vagyunk itt, és milyen érdekes véletlenek vannak. John mondta is, hogy vigyázzunk, ha hangosan beszélünk magyarul, ne cikizzünk senkit, mert könnyen kiderülhet, hogy Ő is magyar, és érti. Jártunk ismét az óceán parton, Géza buggy-boardozott (hasalós deszka), halálosan élvezte, jó volt látni, mennyire lelkes. Timi kapott homokozó készletet. Hű erre is van egy sztorim: az áruházba ahol a készletet vettük, ez volt az utolsón darab, és árcédula sem volt rajta. Ezt persze csak a pénztárnál vettük észre. Otthon mi szokott ilyenkor történni? Telefonálgatás (jó esetben), vagy visszaküldenek, hogy nézd meg az árát, hozz egy másikat, stb. Itt rögtön szaladt egy csaj, nem találta az árat. Hívta a menedzsert, aki eltűnt pár percre. Visszajött, mondta, hogy a labdán van kód, olvassa be a pénztáros azt. Kiderült, hogy ez csak a labda ára szimplán, nem a készleté, de mondta a menedzser, hogy sebaj, úgyis utolsó darab, meg már sokat is vártam, vigyem el ennyiért (19, 90 helyett 8 dolcsiért). Jó mi? Visszatérve a beachre: Timi és Tomi sokat homokoztak, Tamás persze meg is kóstolta. Olyan érdekes itt a homok, valahogy nagyon finom. Mintha a legfinomabbra darált prézlin lépkednénk. És természetesen totálisan tiszta a part, sehol egy eldobott csikk, papírzacsi, stb. itt nagyon komolyan büntetik is a szemetelést. Timi kergette a sirályokat, halál jól elszórakozott vele, meg mindenáron szörfözni akart, de úgy, hogy a vízbe ne kelljen bemenni, illetve ha be is kell, Ő ne legyen vizes. Na ez nem sikerült...Tamáska elaludt nagynehezen a parton, jól bebugyoláltuk, mert hiába sütött ezerrel a nap, azért a szél állandóan fújt. Mondjuk ennek köszönhetően nem is érzi az ember, milyen melegen is süt a nap, sokan szénné égve fetrengtek a parton. Nekem mondjuk jobban tetszett Sunshine Beach, ott nincsenek ilyen felhőkarcolók a parton, valahogy nyugisabb az egész. Sajnos az van messzebb, mintegy 120 km-re. Gold Coast ezen része pedig 50-re.Géza már tervezi, hogy elmegy jet-sky túrára Johnnal, mennék én is, de a gyerkőcöket nem tudom kire hagyni. Úgyhogy megegyeztünk, hogy cserébe én meg kapok egy joggert, háromkerekű babakocsi, nagy kerekekkel, hogy lehessen tolni a homokban is (figyelsz Vikomama?), hogy a parton tudjam tologatni Tamást. (300 dollárért full-extrásat lehet kapni) és hát ugye mindenkinek ilyen van, nehogymár kilógjak a sorból, ehhhehhe, az csak otthon volt menő... (vicc helyett volt) Hazafelé Tomtom végig brümmögött a szájával, közben egyenletesen beborította saját magát, és a környezetét is bő nyálalla. Mostanában ez az új szórakozása. Ez még napközben vicces is tud lenni, de éjjel 1-kor már kevésbé értékelem, megmondom őszintén. A múlt éjszakánk gyötrelmes volt, Tomi valamiért nem tudott elaludni, visszaaludni, hatalmas ordítást rendezett. Minden kipróbáltunk, még Panadolt is adtam neki, hogy esetleg a foga miatt kínlódik, de semmi haszna nem volt, végül 2 órás kínlódás után aludt el nagy nehezen. Úgyhogy kicsit zombik vagyunk...