Ozzi-kajak

Nem igazán vagyunk még képben a helyi szokásokkal, hisz nincsenek ausztrál barátaink, csak Don, vele meg nem erről megy a csevely... Azt tudom, amitJohn mesél a helyi dolgokról: itt a nők nem főznek, nem nagyon találni olyan ausztrál nőt, aki nekiáll sütit sütni, vagy egy jófajta ebédet rittyenteni. Viszont mivel rengeteg náció él itt, így azért más nemzetek asszonyai főzőcskéznek ám! A boltokban rengeteg a készétel, és süteményes-por. Rengeteg féle "dip" (krémek, amik mindenféle ízűek az avokádóstól kezve a lazacosig számtalan fajta van belőle), amit mi kenyérre kenve kóstolgatunk végig, de nem tudom, hogy eredetileg az ausztrálok hová kenik... gondolom nem a fejükre. Bár Don is vajaskenyérre kente, úgyhogy azért közel járunk az eredeti felhasználási módhoz. Don rácsodálkozott, hogy milyen bőségesen reggelizünk, itt csak gabonapelyheket esznek reggelire, szendvicseket nem is annyira kedvelik, még napközben sem. Ebédre sem esznek nagy kajákat, itt a vacsora a főétkezés, akkor zabálnak be. Az ausztrál konyha olyan, mint az angol, nem túl ínyenc, és nem is szeretik az erős fűszereket. Nekik a magyaros, fokhagymás, hagymás ételek nem jönnek be annyira. Donnak igan, mert ő ázsiában élt sokat, és ott megszerette az erős ízeket.Szóval az üzletekben sokszor el sem tudjuk dönteni hogy egy-egy dolgot esznek vagy isznak, mert a sokszínű nemzetiségek miatt rengeteg fajta étel van. Nagyon reklámozzák a tv-ben a zöldség-gyümölcs fogyasztást, ebből gondolom, hogy abból nem esznek sokat a helyiek. Pedig abból is hatalmas a választék, bár karalábét nem kaptunk, de ezer fajta más étel van. van pl. édeskrumpli, amit ha megpucolunk, piros a színe. Én nem ettem belőle, de Gézának ízlett, mikor egyszer vacsira azt sütöttünk, hozzá tejföl (ami olyan dús, krémes, hogy behaltunk tőle), bacon (na az viszont inkább sonkaszerű itt, nem olyan szalonnás, mint otthon), sajt (abból is akkora a választék, hogy csak pillogunk, hogy milyet is vegyünk. bár trappistát nem találtam), újhagyma hozzá. nagyon fincsi sima krumplival, otthon úgy szoktuk enni. Ma pedig gulyáslevest készítek palacsintával. hazai ízek rulez! De volt már lasagna is, amit készen lehet kapni, csak ki kell sütni (állítólag az is finom volt, ez is vacsira volt, úgyhogy kimaradtam belőle). Üdítőkből van pár furcsaság, pl. a ginger beer. Ez elvileg alkoholmentes sör, de a sörhöz semmi köze, inkább üdítő. Nekem nem jött be. Aztán van a creaming soda, ennek vaníliás íze van, és nagyon szeressük, bár a szomjat nem oltja, olyan édes. Sok-sok limonádés üditő van, Gábornak üzenem, hogy szénsavas kókuszosat még nem láttam, de mindig nézegetem, hátha van ilyesmi! Szénsavmentesben van ananászos-kókuszos, azt imádom! Meg sok-sok tartósítószernélküli 100%-os üditő, nagyon finomak azok is.Édességek meg aztán végtelen sorban, olyan mentolos keksz, mintha after eight-et ennénk, csak van benne egy keksz is. Hmmm, de fincsi az is. Na ezeket folyamatosan teszteljük... Van amúgy itt magyar hentes is, ahol lehet magyar kolbászt kapni, meg rendes szalonnát is, majd oda is ellátogatunk, mert akarok csinálni egy jó kis rakottkrumplit. (Anyu, nem ugrotok át egy adagért?) Tudjátok, mivel vagyok bajban? Nem találtam még meg, hogy milyen por felel meg Tamás esti etetésénél használt tejpépnek. Két félét is vettem, de egyik sem olyan, amire gondoltam... Na ezzel még kell kisérletezgetni. Meg nincsenek pezsgőtabletták, mint otthon a plussz. Géza hiányolja, mert nagyon szereti. Kenyérből lehet kapni hagyományosat is (német kenyérként árulják), de a nagy választék a szeletelt, kockakenyérből van, annak a tésztája meg olyan puha, és édes, mintha kalács lenne. Úh, és a kész sütik milyen édesek! Persze lehet találni olyat, ami nem extra krémes-édes, de abból van kevesebb. Következő bejegyzésem meg a forgalomról és a balos közlekedésről fog szólni. meg szót ejtek Timi nyelvtanulásáról is...