Nagy Ananász, Napfény Part, sütögetés...

A hétvégén szombaton pihentünk egy nagyot (a gyerkőcök reggel 6 körül kelnek, és mi este még sokat beszélgetünk, 11 előtt ritkán kerülünk ágyba...). Szombat este megejtettük az első BBQ-zást. Vettünk marhahúst, csirkecombot és kenguruhúst is. Az utóbbinak nagyon érdekes az íze, semmihez nem tudnám hasonlítani. Nagyon egészséges, és megszokható. De nem az az íz, amire azt mondom, hogy hű, mostantól csak ilyet akarok enni... Az ausztráloknál a barbeque-sütés nemzeti hobbi, megvannak a hagyományai ennek is. De John és Don, a tősgyökeres ausztrál barátja lelkesen vezetnek be minket ezekbe a titkokba... Vasárnap elmentünk kirándulni egyet Big Pineapple nevű helyre, ami valójában egy ananászültetvény, gazdaság, ahol kialakítottak egy kis állatkertet is. Van kisvonat, ami körbevisz a területen, van bolt ott készlt ananászos cuccokkal, és ausztrál ajándéktárgyakkal. Megsimogattuk a wallabee-t, ami olyan, mint a kenguru, csak kisebb, kengurut is simogattunk. Az ültetvényen nagyon érdekes volt látni, hogy a kis ananászok, hogy csücsülnek a növény közepén. Állítólag, ha leszedik a tetejét az ananásznak, és elütetik, akkor abból is lehet ananászt termeszteni. Csak türelmesnek kell lenni, mert 2 év alatt fejlődik ki annyira, hogy le lehessen szedni... És láttunk fahéj-fát, meg kávécserjét, avokádófát, és még egy csomót, amiről sosem hallottunk. Érdekes volt nagyon. (képek a szokott webalbumban http://picasaweb.google.hu/jgkallo/)Timi és Tomi is nagyon élvezték az állatok közelségét. John szóba elegyedett egy nőcivel, aki három gyerekével volt ott. Kanadából jöttek, 6 hete vannak itt, és Ők is itt akarnak letelepedni. Érdekes, hogy egy olyan országból is idekívánkoznak, ahol azért viszonylagos jólét van... Géza és Timi meg az egyik nap a szomszédokkal ismerkedtek. Kint játszottak a szomszéd gyerekek (4 gyerkőc) a kutyájukkal, és kint volt az apukájuk is. Géza elbeszélgetett a pasival, akiről kiderült, hogy német származású, sokat is utazik Németországba, de sosem költözne vissza. Géza kérdezte, hogy miért? Az első oka az időjárás volt, a második meg az, hogy ott nincsenek ilyen nagy terek, mint itt, össze vannak zsúfolódva az emberek. A gyerekeit meg nyugodt helyen akarja felnevelni, és ez az ország tökéletes alkalmas rá... Persze ezek kiragadott esetek, de John szerint általánosságban elmondható, hogy Ausztrália az egyik legbiztonságosabb ország a világon, és nagyon sokan szeretnének itt letelepedni.Na vissza a vasárnapra: vettünk a park shopjában ananász-makadémia dzsemet. A makadémia olyasmi, mint a mogyoró, csak nagyobb, és édesebb az íze. Állítólag nagyon egészséges. Az biztos, hogy finom.( Elkezdtem esténként nemenni, mert itt annyi finomság van, amit mind végigkóstolunk, hogy lassan vágósúlyba kerülök... ) Hazafelé az óceánparton jöttünk, gyönyörű volt! Brisbane-től északra van ez a park, ahol voltunk, úgyhogy most Sunshine Coast-ot néztük meg. Rácsodálkoztunk, hogy vasárnap délután van, gyönyörű idő, mégsincs tömeg a parkolókban, a parton. Mondta John, hogy itt szinte sehol nincs tömeg, hiszen rengeteg az ilyen homokos part, sok-sok kisváros van egymás mellett, úgyhogy nem kell sehol sem nyomorogni. Láttunk sok-sok szörföst, Géza már nagyon lelkes, hogy mikor járhat ő is szörfsuliba. Az egyik kisvárosban ebédeltünk fish&chips-et. Jaj, hogy az milyen finom volt! Akaratlanul is eszembe jutott az otthon kapható hekk a Duna-parton. Az is tud finom lenni, de ez! Itt ugye a teljesen friss halakból készítik, a tintahal egyáltalán nem rágós, sehol egy szálka a halhúsban, hatalmas rákdarabok is voltak a tálon. Ez egy szimpla halárus volt (mint otthon egy hentes, ahol kapható sülthús, kolbász is), semmi extra, papírba csomagolva kaptuk meg a kaját, de nagyon odavoltunk érte. Még Tomi is, akinek csipegettem a finom halhúsból. Szó szerint remegett a következő falatért... A következő hétvégére is tervezünk valami jó kis kirándulást, rengeteg a látnivaló.