Azért nem csak panaszkodom. Jó érzés a megszokott dolgainkat kézbevenni, a megszokott ágyunkban, megszokott ágyneművel aludni. Timinek főleg nagy örömöt jelent találkozni a régi játékaival. MajaBencével (házunkba lakó régi pajtásokkal) meg kiváltképpen nagy boldogság volt számára a találkozás. Ma pedig elkezdett szállingózni a hó. Timi negyed órája bámulja, és be nem áll a szája, hogy milyen széép, milyen jó, gyönyörű, és menjünk szánkózni! (persze még nem marad meg, de ez nem zavarja a tervezésben)
Átálltunk végre az itteni időzónára is, Tominak ment most a legnehezebben (pedig mikor kiutaztunk, Ő már az első éjszakát végigaludta) Bár az is lehet, hogy a fogacskája kínozta, meg a rendkívüli szeles időjárás…
És jó volt a boltban a jól ismert és szeretett dolgokat megvenni, a magyar kolbászt, szalonnát, túrórudit, túrókrémet, hazai paprikát, finom kenyeret, zsömlét, stb.
Igyekszem a szép dolgokra koncentrálni, bár elég nehéz, mikor felülök a buszra a két gyerekkel, és nem látok ki az ablakon, nemcsak a graffitik, hanem a kosz miatt sem… :( De legalább van egy-egy kedves utas, aki segít leszállni a babakocsival + Timivel.
És jó naponta beszélni a barátokkal, családdal, mert bár kintről is tudtunk sűrűn skypolni, azért mégis ott volt a tudat, hogy 15.000. km választ el minket egymástól…
Szóval olyan jó itthon lenni. És olyan rossz.
Átálltunk végre az itteni időzónára is, Tominak ment most a legnehezebben (pedig mikor kiutaztunk, Ő már az első éjszakát végigaludta) Bár az is lehet, hogy a fogacskája kínozta, meg a rendkívüli szeles időjárás…
És jó volt a boltban a jól ismert és szeretett dolgokat megvenni, a magyar kolbászt, szalonnát, túrórudit, túrókrémet, hazai paprikát, finom kenyeret, zsömlét, stb.
Igyekszem a szép dolgokra koncentrálni, bár elég nehéz, mikor felülök a buszra a két gyerekkel, és nem látok ki az ablakon, nemcsak a graffitik, hanem a kosz miatt sem… :( De legalább van egy-egy kedves utas, aki segít leszállni a babakocsival + Timivel.
És jó naponta beszélni a barátokkal, családdal, mert bár kintről is tudtunk sűrűn skypolni, azért mégis ott volt a tudat, hogy 15.000. km választ el minket egymástól…
Szóval olyan jó itthon lenni. És olyan rossz.
2 megjegyzés:
ez a kép ez csúúúúcs:)))
annyira ..hogy nem is találok szavakat:))))
komolyan mondom annyira jellemzőőőő ...magyar mentalitás..amink van azt is tegyük tönkre...:OOO
Puszi.VikoÁgi
NEM TUDHATOM...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Apa Puszi
Megjegyzés küldése