Meglepetééés!

Gondolkodtunk. Tanakodtunk. Hosszan fontolgattuk. Döntöttünk. Szervezkedtünk. Intézkedtünk. Titkolóztunk. Füllentettünk. Pakoltunk. Vásároltunk ajándékokat. Meleg rucikat. Aztán felültünk a repülőre és megérkeztünk! Volt meglepődés, öröm, sírás, megkukulás, döbbenet.
Visszajöttünk Magyarországra. Nem kell megijedni, semmi baj nem történt, nem ábrándultunk ki Ausztráliából, nem csípett meg minket mérges pók, nem harapott meg cápa, nem csődöltünk be. Egyetlen oka van a hazajövetelünknek: a vízum. Géza márciustól iskolába fog járni a Shafstone-ban, hospitality managment-et fog tanulni (vendéglátóipari végzettséget ad). Míg a suliban jár, kapunk diákvízumot, amivel lehet dolgozni, és 2 és fél évig maradhatunk kint. A suli március elején kezdődik, így előtte hazajöttünk, hogy egyrészt elintézzük a diákvízumot, másrészt a hosszabb kint tartózkodásra felkészüljünk. És felkészítsük a családot, barátokat.
Egy hónapunk van mindent elintézni, nem lesz sétagalopp, de eddig is mindent megoldottunk, eztán is így lesz. :)
Úgyhogy elnézést mindenkitől, de egy ideig nem írok újdonságot Ausztráliáról.
Az első hétvégénk élményei nagyon intenzívek, jó volt újra látni, megölelni a szeretteinket. Ugyanakkor rossz volt látni, hogy micsoda kosz van, hogy két boltban jártunk eddig, és hiába voltunk mosolygósak, kedvesek, hangosan köszönők, nem kaptuk ugyanezt vissza. És elkeserítően drága minden (felülbíráltuk, hogy nem is olyan drága a kaja kint, a hazai árakkal összehasonlítva…) Aztán már a reptérről hazafelé elkezdtem tüsszögni, pedig nincs is parlagfű-szezon, de olyan koszos a levegő, hogy egyszerűen megzakkant tőle a szervezetem. Folyik az orrom, viszket a szájpadlásom, tüsszögök folyamatosan. A gyerekeknek is az orra meglevesesedett, pedig még nem kaptak el semmi betegséget. Szedjük a vitaminokat, remélem az valami védelmet adni fog. A lakásba beléptünk, és döbbenetesen szűknek tűnt a tér, pedig nem 20 nm-es a lakásunk, de mégis kicsinek tűnt. Most soroljam tovább? Olyan könnyen megszokja az ember a jót, egy idő után teljesen természetessé válik. És őrületesen nagy a kontraszt, még mindig a hatása alatt állunk. Ha eddig bizonytalankodtunk volna, hogy visszamenjünk-e, többé nem lehet kérdés! Szerencsére most süt a nap, és találkozhatunk sokat azokkal, akiket szeretünk, ez megkönnyíti ezt az egy hónapot nekünk. De reszkess Ausztrália! Hamarosan visszatérünk! Áhoj Poplacsek! :)