Krimi a fürdőszobában

Képzeljétek, tegnap este benyitok a fürdőszobába, és egy holttest feküdt a fürdőkádban. Tiszta ideg lettem. Egyrészt, mit képzel ez a nyomorult, hogy ide jön meghalni? Másrészt micsoda elvetemült ötlet a kád vizébe öngyilkolnia magát? A gyerekek miután megfürdenek együtt, mennek aludni, én csak később eresztem le a vizet, mosom ki a kádat. Emiatt volt módja rá, hogy az éjszaka sötétjében elkövesse szörnyű tettét a félig telt kádban. Elmerengtem a tetem felett: mi késztethette őt erre a szörnyű lépésre? Biztos szerelmi bánata volt, mást el sem tudok képzelni. Gondolom nem volt depressziós, itt olyan jó élni, süt a nap, jó idő van. Anyagi gondjai sem lehettek a külsejét elnézve. Így maradt a szerelmi bánat. Na jó, az ok világos, de miért éppen hozzánk jött megtenni ezt a szörnyű lépést??? Nagyon mérges és kétségbeesett voltam. Most mi lesz, ha a családja idejön, és rajtunk kezdik keresni? És mi lesz a tetemmel? Hogy takarítsam el? A gyerekek már aludtak, így velük nem volt gond, nem kellett átélniük a szörnyű élményt, hogy hullát látnak. De nem mertem hozzányúlni. Hát ki merne hullát fogdosni? Küszködtem az undorommal, végül arra jutottam, hogy ez férfimunka. Szóltam Gézának, aki szomorúan konstatálta kis barátja halálát, és kidobta a gekkót az ablakon át, a kertbe. :)
Igen, egy gekkó volt az áldozat. A házunkban és körülötte sok kicsi gekkó éldegél, esténként rendszeresen halljuk a jellegzetes hangjukat. (Géza a suliban tudta meg, hogy ez a gekkó hangja, nem egy madáré) eleinte undorodtunk tőlük, majd megszoktuk, mostanra meg kifejezetten szeretjük őket. Ennek több oka is van: egyrészt nagyon aranyosak, van köztük akkora, mint a kisujjam fele, és nagyon fürge. Timivel minden este megnézegetjük őket a szokott helyeiken. Érdekes azt is megfigyelni, ahogy vadásznak a bogarakra. És ez a másik ok, amiért NAGYON szeretjük őket: megeszik a bogarakat, pókokat. A trópusi éghajlatnak köszönhetően itt sok-sok bogár van, és elég nagyra képesek megnőni. Ami nem is lenne akkora baj, de némelyik csípése-harapása fáj, őrülten viszket, nehezen múlik. Mindannyian kaptunk már ebből ízelítőt. Volt, hogy Géza lábát egy hangya szó szerint megharapta. Ne egy kis csípésre gondoljatok, hanem egy egész lábat elzsibbasztó érzésre, amikor még utána jó sokáig fáj, lüktet a lábfeje az embernek. Épp emiatt javasolom azoknak, akik még csak készülnek jönni, hogy hozzanak magukkal pl. calcium sandoz pezsgőtablettát. Itt ugyanis ilyesmi nincs, az ausztrálok szerint az nem jó az allergiás tünetekre (John lánya patikus, és eléggé elcsodálkozott, mikor ezt megemlítettük neki). Néhány csípés allergikus tünetet is okozhat, Timi alapjáraton is hajlamos rá, de az itteni éjjellények harapásától volt, hogy felduzzadt a fél feje. Meg volt olyan is, hogy a lábán golflabda nagyságú pukli nőtt minden előzmény nélkül, majd a kálcium megivása, fenistil cseppek beadása után szépen vissza is húzódott.
Amúgy meg vannak elég veszélyes pókok is. Van olyan fajta is, ami halálos, de nem kell izgulni (olvashattuk egy pókos weboldalon), mert minden kórházban tartanak ellenszérumot. És 2-3 óra alatt hat csak a méreg, így van idő bejutni! Hurrá! Mindjárt meg is nyugodtam. Itt a parkban is élnek ilyen elvetemült ízeltlábúak, nagyok, és alattomban ereszkednek le a fákról az ember orra elé (jó esetben, és nem a nyakába). Úgyhogy mióta Géza rájött, hogy ezek is ott lébecolnak, azóta nem olyan lelkesen viszi Timit esténként békákat lesni… Pedig egyik este posszumot is láttak! Nem hagytam le az „O”-betűt, itt posszumnak hívják az oposszum itt élő fajtáját. Érdekes kis lény, és őt is szeretjük, mert megeszi a csúnya bogarakat! :) Valójában érdekes felfedezni az itteni élővilágot, ha mégoly veszélyes és kellemetlen tagjai is itt laknak a közelünkben.