Hetek óta esős időnk van. Ez egyrészt jó, mert a vízhiányt enyhíti, telnek a vízgyűjtők. Másrészt nekünk nem jó, mert így elég korlátozottak a programlehetőségeink. Igaz, van még pár hely, ami felfedezésre vár, és nem időjárásfüggő: pl. a múzeum South Bankben. De ma nem múzeumot látogattunk, hanem Garden Cityben voltunk (a változatosság kedvéért). Nem kifejezetten vásárlási céllal, hanem mert olvastuk a helyi újságban, hogy Shrek előadás megy a héten minden hétköznap 11-kor és délután 1-kor. Nem mozi, nem a rajzfilm, hanem beöltöztek színészek a mese figuráinak, és leadnak egy kis mesét, tánccal, énekkel. A gyerekek nagyon élvezték, bár mikor betoppant Shrek, az egyik kisfiú úgy megijedt a hatalmas figurától, hogy zokogva menekült az apukájához. De Timi és Tomi nagyon élvezték a műsort. Igen, Tomi is, hangosan kurjangatott a színpad felé.
Aztán hogy ne potyára menjünk a bevásárló központba, Tominak vettünk egy pár szandit, mert már mindenhol csak menni akar, ha felnyitjuk a garázsajtót, teper veszettül kifelé, de nem szívesen vittem ki mezítláb, túl sok a harapós hangya a fűben, ő meg állandóan oda akart menni. Úgyhogy a probléma megoldva, mostantól mehet. Mondjuk eddig állandóan mezítláb volt, most rendesen harcol a cipő ellen, remélem hamar megszokja… (a régi szandiját már kinőtte, talán ha kétszer volt a lábán...)
A sok esőnek köszönhetően nő a fű, mint az őrült, de mivel minden nap esik az eső, nincs ideje kiszáradni, nem tudjuk lenyírni. Egyik nap, mikor már fél napig sütött a nap, nekiálltam a fűnyírásnak (tudom, férfimunka, de én szeretem csinálni, legalább mozgok egy kicsit), de a fűnyíró nem bírta sokáig a küzdelmet a vastag, nedves fűvel, a motor leállt. Szerencsére nem végleg, de aznap már nem tudtam befejezni a munkát.
Már kérdeztétek többen, hogy Johnról nem nagyon írok, miért? Egyszerű az oka: bár még mindig a házában lakunk, de alig látjuk Őt. Hajnalban megy el dolgozni, késő délután jön haza. Dög fáradtan (két munkája van), így csak eszik, aztán megy is a szobájába, pihen, alszik. Csütörtökönként még később jön haza, olyankor imaestre megy munka után. Hétvégenként 11-12-ig horpaszt, így nem várjuk meg, ha megyünk valahová, akkor nélküle megyünk. De ezzel nincs is baj, eleinte egy kicsit furcsa volt, hogy semmi más nincs az életében, csak a munka és az ima, de mostanra elfogadtuk, hogy neki így kerek az élete.
És ami ezzel kapcsolatban eszembe jut: eleinte ittuk John szavait, mivel meggyőződésünk volt, hogy 20 éve itt él, akkor biztosan mindent tud Ausztráliáról. Nos természetesen ez nincs így, sőt, az életvitelének köszönhetően szerintem még kevesebbet tud, mint egy átlagember a környezetéről. Persze erre fokozatosan jöttünk rá, így vannak dolgok, amiket rosszul tudunk, vagy semmit nem tudunk róla. Ezzel csak azt akarom mondani (írni), hogy mindenkinek megvan a saját Ausztráliája. Nem szentírás semmi, amit más mesél, nem biztos, hogy úgy is van. (így van ez az én beszámolómmal is!) A tetejében mindenki másként éli meg a dolgokat, így lehet, hogy ami nekem szuper érdekes dolog, az másnak teljesen érdektelen hülyeség, és fordítva. Aki ide készül, és olvasgatja a blogokat, az sok hasznos infót tudhat meg az országról, de igazi képet nem kap arról, hogy majd milyen lesz az ő saját Ausztráliája! Úgyhogy a tutit nem én fogom megírni, és nem is más. Azt majd Te magad fogod megélni, ha kijutsz egyszer! (és én kívánom minden olvasómnak, hogy eljusson ide legalább egyszer, mert SZERINTEM fantasztikus ez az ország, én beleszerettem) :)
No, jól elkanyarodtam az időjárástól, remélem elnézitek nekem…
Aztán hogy ne potyára menjünk a bevásárló központba, Tominak vettünk egy pár szandit, mert már mindenhol csak menni akar, ha felnyitjuk a garázsajtót, teper veszettül kifelé, de nem szívesen vittem ki mezítláb, túl sok a harapós hangya a fűben, ő meg állandóan oda akart menni. Úgyhogy a probléma megoldva, mostantól mehet. Mondjuk eddig állandóan mezítláb volt, most rendesen harcol a cipő ellen, remélem hamar megszokja… (a régi szandiját már kinőtte, talán ha kétszer volt a lábán...)
A sok esőnek köszönhetően nő a fű, mint az őrült, de mivel minden nap esik az eső, nincs ideje kiszáradni, nem tudjuk lenyírni. Egyik nap, mikor már fél napig sütött a nap, nekiálltam a fűnyírásnak (tudom, férfimunka, de én szeretem csinálni, legalább mozgok egy kicsit), de a fűnyíró nem bírta sokáig a küzdelmet a vastag, nedves fűvel, a motor leállt. Szerencsére nem végleg, de aznap már nem tudtam befejezni a munkát.
Már kérdeztétek többen, hogy Johnról nem nagyon írok, miért? Egyszerű az oka: bár még mindig a házában lakunk, de alig látjuk Őt. Hajnalban megy el dolgozni, késő délután jön haza. Dög fáradtan (két munkája van), így csak eszik, aztán megy is a szobájába, pihen, alszik. Csütörtökönként még később jön haza, olyankor imaestre megy munka után. Hétvégenként 11-12-ig horpaszt, így nem várjuk meg, ha megyünk valahová, akkor nélküle megyünk. De ezzel nincs is baj, eleinte egy kicsit furcsa volt, hogy semmi más nincs az életében, csak a munka és az ima, de mostanra elfogadtuk, hogy neki így kerek az élete.
És ami ezzel kapcsolatban eszembe jut: eleinte ittuk John szavait, mivel meggyőződésünk volt, hogy 20 éve itt él, akkor biztosan mindent tud Ausztráliáról. Nos természetesen ez nincs így, sőt, az életvitelének köszönhetően szerintem még kevesebbet tud, mint egy átlagember a környezetéről. Persze erre fokozatosan jöttünk rá, így vannak dolgok, amiket rosszul tudunk, vagy semmit nem tudunk róla. Ezzel csak azt akarom mondani (írni), hogy mindenkinek megvan a saját Ausztráliája. Nem szentírás semmi, amit más mesél, nem biztos, hogy úgy is van. (így van ez az én beszámolómmal is!) A tetejében mindenki másként éli meg a dolgokat, így lehet, hogy ami nekem szuper érdekes dolog, az másnak teljesen érdektelen hülyeség, és fordítva. Aki ide készül, és olvasgatja a blogokat, az sok hasznos infót tudhat meg az országról, de igazi képet nem kap arról, hogy majd milyen lesz az ő saját Ausztráliája! Úgyhogy a tutit nem én fogom megírni, és nem is más. Azt majd Te magad fogod megélni, ha kijutsz egyszer! (és én kívánom minden olvasómnak, hogy eljusson ide legalább egyszer, mert SZERINTEM fantasztikus ez az ország, én beleszerettem) :)
No, jól elkanyarodtam az időjárástól, remélem elnézitek nekem…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése