Stradbroke Island

Régóta fájt már rá a fogunk, de ma meg is valósítottuk a tervünket: átkompoltunk Stradbroke Islandra. Ez a sziget kb. fele akkora területű, mint a Balaton, a partja hosszan homokos, ahová csak összkerék meghajtású terepjáróval lehet lemenni, külön engedély beszerzése után. Ha egy mondatban kéne összefoglalnom a mai napunkat, csak annyit írnék: ez a földi Paradicsom. Hihetetlenül kék víz, eszméletlen hullámok, bámulatos kilátás a sziklákról, a fehér homok meg lélegzetelállító kontrasztot alkot a vízzel. A terepjáró parti fövenyen való vezetésének élményéről Géza tudna bővebben mesélni, de ugye ő még a sulijáról sem írt, úgyhogy erre még egy kicsit várnotok kell. A lényeg, hogy a bérelt autó királyul vette az akadályokat, bár néhány helyen teljesen ki kellett használni az összkerék hajtást, és a differenciál zárat is, mert egyszerre a négy kerék kapart a mély homokban. Így is szinte pillanatok alatt jutottunk el a sziget északi csücskétől a déliig, végig a parti homokon, bámulva az óceán hullámzását. Az idő gyönyörű volt, igaz, párszor egy picit csöpögött az eső, de ez pont arra volt jó, hogy ne kapjunk hőgutát.
Egyébként érdekes volt számomra, hogy azt hittem, hogy a sziget csak homokos partból, meg középen erdőből áll. Hát korántsem: úgy képzeljétek el, mint mondjuk a Balatont. Tele van üdülőházakkal, vannak hotelek, boltok, rendes betonút, sőt a szigeten még bánya is van! Meg több természetvédelmi terület, mi csak az egyikre mentünk be, a Barna-tóhoz. Ami különlegesség volt benne, hogy a partja ugyanolyan fehérhomokos volt, mint a tengerpart, a vize viszont barna színű (a nevéből nem volt nehéz kikövetkeztetni). Szerintem amúgy pár fokkal hidegebb is volt, mint az óceán (ami 26 fokos), de pár család remekül elpancsolt benne, azért nem csapvíz hidegségre kell gondolni! Ettünk fincsi helyi tengeri herkentyűket is, fürödtünk, sétáltunk, kagylót gyűjtöttünk, autóztunk, jót mulattunk ismét! A szigeten látott panorámát pedig magammal viszem a szívemben, mert ennél szebbet még sosem láttam!