Beszámolok

Most van egy kis időm, gyerekek alszanak, kipihenik az éjszaka fáradalmait, Géza elment a suliba első napi ismerkedésre, így nagy magányomban megírom az utunkat otthonról hazafelé. :)
Illetve inkább az utolsó héttel kezdem:
Már-már ott tartottunk, hogy nem sikerül eladni a lakásunkat, hiába a 12 ingatlanos, hiába a netes hirdetés, hiába az extra olcsó ár. De végül az utolsó héten, szerdán jött egy fiatal pár, akik készpénzben tudtak fizetni, igaz, az extra olcsó árból is alkudva. De pénteken megkötöttük a szerződést, így nyugodt szívvel utazhattunk, nem kellett senkire ráhagyni a lakás mutogatását, szerződés aláírását, mindent el tudtunk rendezni. Persze ennek megfelelően a lakást ki kellett pucolni, ami két gyerek mellett, az utazásra is készülve nem volt egyszerű. A vaterára feltettem minden ingóságunkat, és kivétel nélkül mindent el is vittek. Persze egy kicsit szomorú volt szinte fillérekért megszabadulni a dolgainktól, bár semmink nem volt olyan nagyon márkás, hatalmas értékű, vagy antik, de mégiscsak a miénk volt, emlékeink fűződtek hozzá, gondolom értitek… Fájó szívvel dobáltunk ki 5-6 zsáknyi cuccot, illetve dobtuk a vöröskereszt ruhagyűjtőjébe. Az utolsó éjszakán a földön aludtunk az üresen kongó lakásban. Persze most itt sem sokkal jobb, hisz félig csomagoltam csak ki, mert amint találunk egy megfelelő házikót, lécelünk is le, jobb azért a saját kégli, eleget vendégeskedtünk Johnnál. Szóval elég átmeneti jellegű az életünk most, de már látjuk az alagút végét, és ez a tudat megnyugtató. Kiérve a reptérről, elöntött a boldogság, hogy milyen jó itt! Az első nap vezettem is, mert béreltünk ismét egy autót, és odafelé Géza motorral ment, hazahozta az autót, majd visszamentünk együtt a motorért. Kicsit féltem, hogy 30 órás repülőút után, hogyan fogok vezetni, de semmi gond nem volt, hiába aggódtam, megtapasztalhattam ismét, hogy itt türelmesek az autósok, és ha kiteszem az indexet, akkor csont nélkül az első beenged. Mosolyogva szálltam ki a kocsiból…
Na de vissza a repülőútra: az útvonal Budapest-Prága-Szöul-Brisbane volt, a Budapest-Prága utat MALÉV-el, a másik két etapot KOREAN AIR-el tettük meg. Az első rész 1 órás volt, semmi extra, délután ½ 6-kor indult a repülő, kellemes tavaszi időben, Prágában viszont eső fogadott. Még a budapesti reptéren a beszállásnál megtalált minket Tűzhajú Marika. A vezetékneve persze nem ez, de égő vörösre festette a haját, emiatt neveztük el így. Már végigfaggatott mindenkit, hogy ki merre megy, míg végül ránk talált, és hatalmas örömmel konstatálta, hogy együtt megyünk végig. A néni 65 körül lehetett, és imádott beszélni. Angolul viszont egy kukkot sem, de annyira nem, hogy a reptéren azt sem tudta, hogy a transfer mit jelent, és a kijárat az exit felé van… :)
Először sajnáltuk a nénit, persze segítünk, jöjjön csak velünk végig. De aztán az út során apránként megtudtuk, hogy már negyedszer utazik „brisbáneba”, és hogy ezúttal férjhez is akar menni. (65 évesen, nulla nyelvtudással! Figyelitek?!) Ugyanis a rokonai találtak nekije egy snájdig magyar úriembert, aki elvált, és csak rá vár. Ha sikerül elvetetnie magát, akkor kint is marad. No a lényeg a lényeg, hogy csak a reptereken szórakoztatott minket (elég is volt, mert Szöulban 5 órát kellett várni a csatlakozásra), a repülőn messze ültünk egymástól, és különben is mondtuk neki, hogy a két gyerek ha alszik, akkor mi is, ne zavarjon, ha nem muszáj. Szegény Gézát a végére rendesen kiidegelte, nem irigylem a leendő férjet. :)
A gyerekek amúgy jól bírták az utat, Prága-Szöul utat gyakorlatilag végigaludták, a szöuli reptéren is aludtak egy órát, de az utolsó szakasz azért egy kicsit húzós volt. Szerencse, hogy mellettünk ülő házaspárnak teljesen hasonló korú gyerekei voltak, így Timinek akadt játszópartnere. Ez a pár is Brisbane-ben készül letelepedni. Ebben semmi furcsa nincs is, a pasi itt született, a felesége viszont ír. Eddig Belfastban éltek, de most már inkább úgy döntöttek, hogy jobb lesz nekik is, meg a gyerekeknek is Ausztrália. A kisfiuk 7 hónapos, a kislányuk 3 és ½ éves.
És akkor néhány jótanács a hosszú útra készülőknek (aki már utazott, az ugorja át, annak ez nem újdonság, kékkel írom, hogy könnyebb legyen szelektálni):
A repülőre elvileg max. 1 deci folyadékot lehet felvinni, de nem olyan szigorúak ebben, ha megmutatja az ember, hogy itt van dezodor, meg fogkrém, stb, akkor simán felengedik a kézipoggyászban. Persze kisbicska, fél liter házipálesz azért ne lapuljon a farzsebben! :) Minden árszállásnál végignézik a kézitáskákat, át kell menni a fémdetektoron, de ennyi. Aki notebook-ot visz, annak azt ki kell venni a táskából, mikor átküldi a röntgenen, ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs. Ja egyedül Ferihegyen a cipőt is fel kellett tenni az átvilágító szalagra, sehol máshol. Mi babával voltunk, vihettünk bébikaját, üdítőt. De felnőtteknek nem szabad! Amúgy sincs értelme, mert a repülőn felszállás után azonnal itatják-etetik az embert, és ha nem kínálnak, akkor is lehet kérni külön. Meg vásárolni is lehet a reptéri boltokban, mindenhol van kávézó, étterem.
Amire érdemes figyelni: a repülőn a légkondi miatt extra száraz a levegő, nekem az orrom konkrétan nagyon rosszul bírta, szinte folyamatosan folyt tőle. De vittem orrcseppet, így ezzel kiküszöbölhető ez a gond (kár, hogy nekem is csak az utolsó pár órában jutott eszembe, hogy kéznél van a csepp…). Emiatt a száraz levegő miatt az ember szája is kiszárad, labellót is csomagoljatok! :) (tudom, apróság, de nekem nem volt, és emiatt még most is cserepes a szám felső része)
A repülőn nem volt hideg, sőt! De adnak párnát, takarót, váltózoknit, még szemtakarót is, hogy ne zavarjon a fény alvásnál. A legtöbb járaton adnak kis fogkefét és fogkrémet is, így ha véletlenül a bőröndbe kerül, akkor sincs gond a rossz szájszaggal. A KOREAN AIR-nél nincs külön mindenkinek kis képernyője, csak egy közös nagy kivetítő, azon ment műkorcsolya, hírek, Enchanted (film), a másik járaton az Erzsébet királynéról szóló, úgyhogy én mindkettőt megnéztem. A kajából lehetett választani, hogy hagyományos koreai kaját kérsz, vagy inkább kontinentális jellegűt. Én egyszer kértem koreait, de elég is volt belőle, valahogy nem az én világom. Apropó, kaja! Aki hamar megéhezik, és nehezen várja ki, hogy odaérjenek a stewardessek a kajával, az kérhet előzetesen vegetáriánus kaját! Ezt külön, előre kihozzák. Aki gyerekkel van, gyerekmenüt is kérhet, ezt is elsőnek szervírozzák! Szóval ezt már akkor kell jelezni, mikor megveszi az ember a repjegyet. A British-nél a neten is lehet az utazás előtt módosítani, a többit nem tudom, hogy működik-e így. A légitársaságokat összehasonlítva a British vezeti magasan a listát (QUANTAS-al karöltve), a Korean a második, és a MALÉV a sereghajtó a tapasztalataink szerint. Amúgy minden járaton kaptak a gyerekek kis játékokat, színezőt, matricás albumot, játék repülőt.
Fel a repülőre érdemes vinni olvasnivalót (annak, aki nem gyerekkel megy, annak lesz ideje olvasgatni), talán egy kis rágcsát is (kekszet, ropit), ha két kaja közt megéheznél, zsepit (bár a wc-n mindig van), és a hölgyeknek tisztasági betétet, tampont, mert sosem lehet tudni! ;) Na meg ami nem fér bele a bőröndbe… Én pl. a bőrdzsekimet is kézben, illetve magamon vittem, mivel nagyon nehéz, és sok helyet foglal (ha egyszer véletlenül elvisz Géza motorozni, legyen mit felvennem...). A bőröndbe a pipere dolgokat érdemes utoljára hagyni, hisz azokat minden apró kis résbe be lehet dugdosni. A bőrönd elvileg fejenként 20 kilós lehet, csecsemőnek 15, de nem olyan szigorúak, szerintem 25-26 kilóig simán felveszik.
Érdekes volt, hogy Szöulban azt hittük, csont nélkül lehet fizetni AUD-vel, de nem! Csak amerikai dollárt és japán jent fogadnak el a helyi pénzen, a WON-on kívül. Persze van pénzváltó, de ha valaki ugyanezen az útvonalon megy, akkor érdemes 10-20 amerikai dolcsit vinni, hogy legyen kéznél egy kávéhoz, vagy egy szendvicshez. Tűzhajú persze elment egyedül vásárolgatni, aztán visszaérve panaszolta, hogy nem fogadták el az ausztrál dollárját, és hiába mondta, hogy „no angol!”, nem értették, hogy ő nem beszél angolul. :)
A szöuli reptér amúgy hatalmas, és ami tök érdekes volt számomra, hogy nagy része le van parkettázva! Nem semmi lehetett lerakni, de úgy megcsinálták, hogy nem nyikorog, nem mozdult el sehol. Pedig nyilván erősen igénybe van véve…
Ausztráliában nagyon szigorúak a karantén szabályok, úgyhogy aki kaját akar behozni, az figyeljen rá! Nekünk ki kellett dobi Tomi banánt tartalmazó babakajáit, mert azt nem lehet behozni. Csokit, ilyesmit lehet, de csak bolti cuccot, házi kosztot nem, fűszereket sem (de nem is érdemes, itt is lehet kapni pl. magyar piros paprikát!) Piát se nagyon érdemes, elég veszélyes, hogy a bőröndöt dobálva mikor törik össze. A cipők talpát is le kell pucolni, sarat, földet sem hozhatsz be! A bőröndöket mi befóliáztattuk, nem a lopás miatt elsősorban, hanem mert ez is összetartja, azért ezt kétszer átpakolják. Így is az út végére erősen lekopik a sarka. Szerintem bőröndből nem érdemes kemény műanyagot venni. Egyrészt nehéz, másrészt könnyen törik.
Na szóval megérkezve Brisbane-be, Tűzhajú ismét csinált programot, nem tudta kitölteni az adatlapot, úgyhogy Géza megtette neki. Ezt még a repülőn odaadják, ki kell tölteni, hogy melyik járattal jöttél, milyen vízummal, hol fogsz lakni, ausztrál elérhetőségeket kell megadni. Meg persze azt is megjelölni, hogy hozol-e be tiltott dolgot, kaját, bőrt, fát, stb. Azt megnézik, hogy behozhatod-e. Érdemes bevallani, mert nagyon alaposan átnézik a cuccot, szúrópróba szerűen nyitogatják a bőröndöket is. Szerencsétlen Marika mivel nem beszél angolul, nem tudta elmondani, hogy semmi tiltottat nem hozott, így áttúrták mindenét. De hát nekünk a saját 3 bőröndünket+ sporttáskát, meg a két gyereket kellett menedzselnünk… Végül sikeresen átjutottunk minden vizsgálaton, Tűzhajútól érzékeny búcsút vettünk, és irány „haza”, ami egyenlőre John házát jelenti.
Na egyelőre ennyi jutott eszembe, közben Tomi is felébredt. Ma is megyünk házikókat nézni, erről majd a következő bejegyzésben mesélek! A reklám után visszajövünk, maradjanak velünk! :)))