Házalunk

Kevés időm van a gép előtt ülni mostanság, és ha sikerül is pár percet nyugalomban itt töltenem, akkor is házakat nézegetek. Merthogy nem megy ez a házkeresés olyan könnyedén, mint ahogy mi azt elsőre gondoltuk. Először is igényeink vannak:

1. ne legyen heti 500-600 dollár a ház bérelti díja.
2. Legyen benne három hálószoba+ egy szoba Gézának dolgozni.
3. én szeretnék medencés házat, de ez nem elsődleges szempont…
4. ne legyen lelakva
5. kevés füvet kelljen nyírni, ne legyen dzsungel a kertben
6. a közelben legyen, mert Timinek nem szeretnénk másik ovit keresni, ezt nagyon szereti
7. egyen benne kábeles internet lehetőség

No és akkor itt jön közbe az, hogy a kiadó házakat fix időpontban lehet megtekinteni, ez általában hétköznap délelőtt-délután negyed órás intervallumot jelent, csakis munkaidőben, hisz az ingatlanközvetítős mutatja meg a házakat, a tulajjal nem is találkozunk. Aki dolgozik, az csak úgy tud keresgélni, ha szabit vesz ki. Amúgy ha véletlenül meg is tetszik egy ház, akkor sem úgy megy, hogy aláírunk egy szerződést és már költözhetünk is… dehogy! Első körben egy jelentkezést kell kitölteni. Csatolni kell mindenféle ajánlólevelet, számlakivonatot, kocsipapírt, előző házbérlésről referenciát, munkáltatóit, mindent. Olyan komolyan veszik ezt a dolgot, mint a vízumkiadást. Ha nem komolyabban… :)

Elbírálják, hogy eléred-e a minimum 100 pontot, akkor bekerülsz a második körbe. Ha más is bekerül, akkor a felmutatott referenciák alapján 24 órán belül eldöntik, hogy melyik jelentkező alkalmasabb. Nemdohányzók, fehérek, nem bulizósok, akinek nincs háziállata, nincs gyereke, az előnyt élvez. Mi részben felelünk meg a kritériumoknak, de azért bízom benne, hogy nem leszünk esélytelenek egy esetleges jelentkezésnél….
Eddig viszont sajnos még egy házat sem láttunk, aminél jelentkezni akartunk volna. Ma jutottam be végre abba a házba, aminek a képét egy korábbi bejegyzésemhez csatoltam. Nagyon akartam ezt a házat, nagyon tetszett kívülről, a környék is, közel az ovihoz, boltokhoz, stb, és a nagy szerelmem, a medence is adott volt. De sajnos belülről nagyon lelakott volt, és mivel régóta nem laktak benne, így nagyon dohos szag is terjengett. Azért erős volt a késztetés, hogy beadjuk-e a kérelmet, mert rögtön költözhető a ház, de végül úgy döntöttünk, hogy annyira nem szorít az idő, nem menekülnünk kell John házából, így kivárjuk azt a házat, aminél nem húzzuk a szánkat semmire.
Közben Timi visszatért szeretett ovijába, nagyon imádja, valamelyik nap azt kérte, hogy csak este menjek érte, mikor már sötét lesz... :)
Tomi viszont nyűgös mostanság, jön a második örlőfoga alul, ennek köszönhetően állandóan nyafog, hisztizik. Már-már azt kell hinnem, hogy titokban elcserélték az én csöndes, nyugodt kisfiamat…
Géza is megkezdte a sulit, kisebb sokként ért minket, hogy az iskola tanmenetében feltűntetett gyakorlat tényleges munkát takar, tehát el kell helyezkednie valamilyen étteremben/hotelben tényleges munkát végezni, hogy meglegyen a 900 óra gyakorlata. (kb. heti 10 órát kell dolgoznia ) Ez nem túl jó hír, hisz neki most nem csak a tanulás van, hanem az üzleti ügyei is, a magyarországi cégünk is, közben meg velünk is szeretne időt tölteni. Na meg közben keressük álmaink házát is… Szóval nem egyszerű, de persze senki nem mondta, hogy minden egy csapásra, gördülékenyen menni fog. Sokadszorra tapasztaljuk meg, hogy nekünk soha nem repül a sült galamb a szánkba. És sokadszorra mondom el, és írom le, hogy ettől csak erősebbek leszünk, és ha egymásra számíthatunk, akkor nincs olyan akadály, amivel ne tudnánk megküzdeni! ;)

A kép Wellingot Pointon készült múlt vasárnap: