Timi és az angol

Sok helyen olvastam, hogy idegen nyelvű környezetben másképp fejlődnek a gyerekek (értsd: jobban, gyorsabban), mint a felnőttek. Először féltünk egy kicsit, hogy hogyan bírja majd Timi az ovit, hogy ott senki nem érti meg Őt, és igazi kihívás lesz számára megértetnie magát. Nagy meglepetésünkre és örömünkre ezt az akadályt remekül vette. Azóta persze mi nem látjuk, mennyit fejlődött az angolja, hisz itthon magyarul beszélünk. De többször rajtacsíptük, hogy értette amit az óvónője mondott, utólag meg letagadta, hogy ááá Ő ezt nem érti… :)
Viszont ami az utóbbi napokban szúrt szemet, az az, hogy a kiejtése egy-egy szónál megdöbbentően jó. Olyan hangsúllyal mondja, és olyan gyönyörűen formázza a hangokat, hogy teljesen ledöbbentünk rajta. Ne valami nagy szavakra gondoljatok, egyszerűen például a színeket úgy ejti ki, ahogy mi talán sosem fogjuk tudni. Mert már így tanulja, nem tőlünk, hanem a többiektől, a nevelőktől. A múltkor rendesen kijavított, hogy nem Dóra, hanem „Dourrá” (nem tudom persze írásban érzékeltetni a különbséget), a kedvenc mesehőse neve. És jegyezzem meg, hogy ezt így kell kiejteni.
Mondom, a végén a saját gyerekem lesz a tanárom. (Amit cseppet sem bánok!)