Angyalbőrbe bújt ördögök

Az úgy kezdődött, hogy kiröhögtem Pappitót, hogy a lánya milyen jól kidekorálta a hófehér laptopját piros zsírkrétával. Másnap valamelyik gyermekem belelöttyintett a zsírkrétabiztos, fekete billentyűzetű laptopomba egy kis vizet. Nem tudom, hogy történt, egyszer csak azt vettem észre, hogy a billentyűzetem nem műxik. Kisebb pánik után a házi rendszergazdám (alias GZA) szétkapta a gépet, és kiderült a turpisság: egy kevés víz, vagy annak látszó folyadék csurgott bele, ami szerencsére nem okozott nagyobb galibát, kis szárítgatás után működött rendesen.
A következő laptopgyilkolászás az volt, mikor is a fiam kitalálta, hogy milyen jó móka lepattingatni az egyes gombokat a billentyűzetről. Ezt mondjuk második alkalommal már egy kézrecsapással honoráltam, úgyhogy remélhetőleg megjegyezte, hogy ez nem is annyira vicces.
Aztán jött a „hogyan is tegyük tönkre a szőnyeget egy este alatt” project, mikor elsőre egy minipizzát passzírozott bele Tomikám, elég akkurátusan, egyenletesen beterítve morzsával, olvadt sajttal, sonkadarabkákkal… Na ekkor már éreztem, hogy ez nem lehet véletlen, Isten nem bottal ver, kellett nekem röhögni Pappitón.
Következő lépésként Timi joghurtot evett, amivel megkínálta Tamást is. Igen, a szőnyegre is jutott bőven, a ruhája meg alternatív stílusban foltos lett. Ekkor küldtem ki Timit a konyhába, hogy a maradékot legyen szíves ott elfogyasztani. Nem telt bele öt perc sem, mikor visít egy nagyot, a joghurt leesett „valahogy” az asztalról, szétploccsanva a konyhakövön. Ekkor már meglátva a dolog pozitív oldalát is, örültem annak, hogy nem a szőnyegen történt az eset, de nem sokáig örülhettem...
Miközben a konyhában takarítottam el a romokat, Tamás fiam kikotorta a táskából a naptejet, el sem tudom képzelni, hogy hogyan, de letekerte a kupakot, a szórófejet, és a kifolyó fehér naptejet ugye le sem kell írnom, hogy hová kente? Igeeen! Bele a szőnyegbe. Legalább jó illata lesz a szőnyegnek, röhögtem kínomban. Szerencsére ekkor eljött a fürdetés ideje, és villámgyorsan ágyba dugtam a fő szőnyeg-gyilkost, így véget ért a sorozat. Tegnapra. Remélhetőleg folyt. NEM köv.

Nem volt szerencsém: ma a fiam egy rózsaszín filctollal összefirkálta Timi szobájának a falát és az ágyát. Ez már nem jön le radírral. Még nem kaptam sírógörcsöt, annak lehet, hogy holnap lesz a napja, ha így folytatják...